Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Istvánffy Miklós

iratot, és História, L. XXXIII., p. 496. - A História ajánlása Rudolfhoz, ill. Mátyáshoz (M.N. Muzeum, kézirattár. Quart. Lat. 2316. f. 6. ) kimaradt a nyomtatott kiadásokbői, melyek elseje is már 1622-ben, Rudolf és Mátyás halála után jelent meg. 84

)L. XXVVII., vége. 8

5^Miksa főherceg a mezőkeresztesi ütközet fővezére: "toto terrarum orbe meritis laudibus celebrandus, Christiani nominis gloria vindicanda ingenti ausu et nisi praedae ... cupidine corrupta fuisset, haud improspero pugnavit. (L. XXX., p. 432. ) 1597-ben Rudolf király meg nem tört akarattal határozza el a háború folytatását. (L. XXX., p. 433. ) I. Ferdinándot is védi Istvánffy, amiért pénzen - adófizetésen - vásárolt békét a töröktől: a török erőforrásai oly fölényben voltak Ferdinándéi felett, hogy mást nem tehetett, noha ezzel "fortassis in multorum reprehensionem inciderit". (L. XXI., p. 260. ) Ernő főherceg érdemeit is kiemeli egy kisebb győzelem körül a török fölött 1587-ben Szigetnél, jL. XXVI., p. 354. ) és Mátyás főherceg, mikor Bocskay szövetségese, Illésházy Érsekújvár átadását kéri tőle, hogy ne a török, hanem Bocskayék kezére kerüljön, a "két rossz közül a kevésbé rosszat választotta" és átadta a fontos várat Illésházynak, noha Basta és mások ellenezték ezt. (L. XXXIV., p. 512. ) 861 Incuria et inertis segnitia. " Istvánffy nem mint saját véleményét mondja ezt, hanem az ő szokott óvatosságával, melyre még visszatérünk, mint "egyesek" véleményét. (L. XXII., p. 270. ) Már emiitettem, hogy nem ugyan Históriájában, de adatgyűjteménye egy darabján erősen kikel I. Ferenc francia király ellen, amiért ez a törökkel szövetkezett Európa ellen. 87

)L. XXXIII., p. 487. 1602-höz. 88) L. XXXIV; bevezetése. Quae omnia utinam non calamitatis ac cladis certissimi que interims haud dubia Signa, atque praenuntia, Deus ... esse velit. 89) Quibus omnium scelerum irrtamentis, Deum ... divosque omnes offensos ... credibile sane est, ducibus atque exercitibus nostris, felices et prosperos rerum gerendarum ad decumanam victoriam successus haud immerito eripuisse: erepturosque etiam deinceps, nisi eorundem superum benignitate, aliquis gloriosi nominis et summae pietatis imperátor ( Istvánffynál mindig hadvezér, a császár pedig Caesar) exoriatur: qui revocata veteris et incorruptae militiae disciplina et immanibus militum flagitiis coercitis ... placatoque numine, miseram et innoxiam plebem immune ab injuria ... conservare, consulendoque et bene agendo, avaritia atque ambitione procul habitis, ad solius tantummodo victoriae de barbaris hostibus reportandae immortalem laudem flagrantissimo studio et ardore pugnacis animi, contendere velie videatur. (A L. XXVIII. befejezése, az 1585. év eseményei lezárásakor. ) 90) A "memorabilis simul et miserabilis Mohaciana clades, qua antiquum gentis nostrae decus, floremque nobilitatis et militiae ac quicquid virium habebamus, una eaque funestissima dimicatione prostratum amisimus: coepimusque cum inexplicabili ignominia nostra, qua barbarorum intolerabile jugum, qua exterarum nationum servitutem subire ac perpeti: ita ut temerarios ac insanos inauspicatae pugnae auctores, qui optimum et mansuetissimum juvenem Regem hostibus mactandum obtulissent ac patriam in has miserias et calamitates praecipitassent jure meritoque omnibus diris devovendos censeamus. " (L. VIII.

, 82. ) 91) L. IX.

, p. 85. : fatali ductus errore. 376