Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Istvánffy Miklós

Quae (t, i. a csata) tametsi non omnino ex animi sententia successit, id saltern propitia divini numinis majestas manifestum reddidit, hujus ipsius hostis potenfiam et vires, quas in hoc proelio ex selectissimis omnium provinciarum suarum militibus conflatas habuisset, non esse tarn formidabilem ut Deo Opt. Max. bene juvante superari non possin

t és ismételve a már idézett gondolatot: modo secundum Deum ejusque opem forti et intrepido animo invadantur ac servatis ordinibus (imprimis autem ne praedae Studium obstet) imperando ac bene agendo ad solius victoriae consequendae finem votis omnibus respiciatur. (L. XXX.

, p. 432.) 93) Isten a történet alakítója és birája: már idéztem Istvánffy szavait az eljövendő jő hadvezérről, kinek a győzelemhez ki kell majd engesztelnie a katonák bűneit. Vagy "Diis superis (Istvánffy kedveli az ilyen humanista frázisokat) res humanas aequa lance moderantibus sic fuit placitum", hogy a békeszegő török elnyerje büntetését. (1593-ban. L. XXVII., p. 377. ) - Vagy: Isten egyeseket is megbüntet személyes bűneikért: Perényi Pétert: "fuerunt, qui existimarent ab irato nomine ea calamitate merito punitum", amiért Kapisztrán János testét, melyet a Szerémből a török elől menekült minoriták szőllősi monostorukban helyeztek el, a kútba dobatta, a szerzeteseket pedig elűzte (L. XX., p. 237. ) (L. még: L. XV., p. 157. : a Lutheri dogma behozásáért, és L. X., p. 105. ugyanezért a hazaárulásért. ) - Vagy: "Deo id scelus non sero vindicante" t. i. az oláh vajda árulását a magyarok ellen. (L. XXI., p. 265. ) - 1532-ben: "a Deo immortali oblata" alkalom a döntő csatára a török ellen, de V. Károly kikerüli. (L. XI., p. 114. ) - Vagy: "praesenti occasione Dei O. M. singulari beneficio oblata". (L. XXVII., p. 380. ) Éppúgy "divinatus" adott alkalom a "Christiani nominis hostes" ellen a Kaza melletti győzelmes csata 1559-ben. (L. XX., p. 240. ) Nem szólok az elég gyakori esetről, hogy Istvánffy valamely szerencsés eseményt Isten segítségével nyertnek mond, s más effélékről, csupán azt emlitem még fel, hogy Isten olykor közvetlenül avatkozik be Istvánffynál az eseményekbe: Báthory Zsigmond 1595. évi havasalföldi hadjáratában a döntő csatát 300 magyar gyalogpuskás csapata "veluti caelo divinitus demissa" dönti el a magyarok javára. (L. XXIX., p. 412. ) - Jellemző: Schwendi Lázár ruháit Szádvár ostrománál egy török ágyúgolyó elsodorta, teste sértetlen maradt: "Diis superis profecto vitae et salutis clarissimis viris praestantissimam opem ferentibus. " (L. XXIV., p. 306. ) - Fráter György megölői mind rut, erőszakos halállal halnak meg: "divinitus" nyert büntetésképp, "ut credi par est. " (L. XVII., p. 191. ) - Rincon, I. Ferenc követének megöletése Itáliában a spanyolok által is "justa divini numinis vindicta" történt, mert ez mesterkedett: "Regni Hungarici populos... ferae barbarorum immanitati diripiendos objicere. (L. IX., p. 85. ) A fortuna: "Una infesta rebus humanis fortunae vis fatali quadam invidia illusit. " (L. XXX.

, p. 418. ) Andreas Hofkirch megmenekül a konstantinápolyi fogságból: "admirabilis astus, fortunaequae arridentis munus"-ából. (L. XXX., p. 436. ) "Accidit miro fortunae ludibrio ac fatali hostium imprudentia. " (L. XXX.

, p. 424. ) - Győr és más várak elvesztek: "infensae fortunae acerbitate praefectorumque ignavia." (L. XXX., p. 433. ) -"Mirabiles ludos insolens fortuna exercuit." (L. XXXII., p. 461. L. : Horatius Carmina, III., 50. ) - "Si propitior fortuna Diis propitii

s aspirasset. " (L. XXVII., 396. ) - Dózsát Bakóc elé "fors aut fátum aut casus aliquis" vezeti. (L. V., p. 41. ) - Bakics a tokaji csatában "fortunae adversae cessit. " (L. IX., p. 88. ) - Horvátországban "nec minus petulenter fortuna in Herbarto Aurspergo ... insolentis et lubricae suae inconstanciae exemplum edidit. " (L. XXV., p. 335. ) - Miksa főherceg próbálkozik újból a lengyel királysággal, azonban 377