Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Istvánffy Miklós

Zrínyi szavait: nem akarok török foglyaként hurcoltatni: ezt a sémát, ahogy hősi várparancsnok fogságról és hősi halálról gondolkodik. Forgách, 145. vix 32 domunculis vilioribus intactis remanentibus, ez csak az 1566. évi kassai tűzvészre illik. Istvánffy, L. XIX., 230. tanta vi ac saevitia (terjed a ttiz) ut nulla extinguendis flammis remedia proficerent, ignesque vagando libere passim et populando obvia quaeque absumere viderentur. (Ami minden pusztító várostüzre ráillik. ) Egyébként az egész tűzvésznél csaknem szószerint ir ja át Forgáchot, csak másképp csoportosítja az eseményeket, mint amaz, és kihagyja, hogy Bebek György, ki a tűzvész okozta zavarban sikertelenül próbálta elfoglalni Kassát, maga gyújtatta fel a várost, amivel a sötéten itélő Forgách megvádolta, (Forgách, 145. ) creditum est ipsum tanti incendii auctorem fuisse. Ugyanilyen módszerrel teszi szemléletesebbé a Rozsnyó melletti katasztrófának (Forgách, 147-149. ) (Istvánffy, 231), valamint a Husztban duló járványnak, vagy Tata a török által loppal való elfoglalásának leírását (Forgách, 162-163, Istvánffy, L. XX. p. 237. ), vagy Izabella tárgyalásainak II, Henrik francia királlyal, illetőleg a francia követtel, valamint a Kendyek kivégzésének elbeszélését. (Mindezt Forgách Ferenc nyomán, csak stilárisan bővitve annak szövegét. Forgách 163-166, Istvánffy 239. ) De elhagyja Istvánffy Forgách Ferenc előadásából Forgách Simon dicséretét (Forgách, 149, Istvánffy 231. ), pedig erről a derék katonáról neki is jő véleménye volt. 1557 óta aztán Istvánffy még részletesebb, mint Forgách, bizonyára itt már saját emlékeiből is merit, hiszen 1556-ban már hazatért Itáliából. Igy mindjárt az 1557. évi pozsonyi országgyűlésről, főképp pedig a délnyugati végeken: Horvátországban történtekről tud többet Forgáchnál, ki többnyire a Felvidéken,majd Erdélyben tartózkodik, s közben a külföldön is utazgatott. Például Kostenic várának katasztrófája s ennek következménye: a Kulpa és Una virágzó vidékének sivataggá dúlása sem szerepel Forgáchnál. Ez Istvánffynak helyi, személyes értesülése lehet, hiszen ez a vár nincsen messze az ő Vinicéjétől. (L. XX., p. 234. ) Lehetett ez évre még más irott forrása is. Egyébként tudatosan, tervszerűen igyekszik mindenre kiterjeszkedni, amit Forgách is figyelemre méltatott: egy a magyar eseményekkel alig összefüggő epizódot a török történetből átvesz amattól: Szulejmán rutén felesége halálát, s a szultánnak efeletti nagy bánatát, nehogy, mondja "ne hoc quoque, tametsi rebus, quas scribere instituti, haud satis congruum praetermittam". (Forgách, pp. 176-177., Istvánffy L. XX., p. 240.) Viszont - tanulságául jő Ízlésének - elhagyja a nagy balkáni rablóhistóriát is, hogy Zokoli vajda kincsei hogyan jutottak Kendy Ferenc kezére, amiről Forgách igen részletesen szól. Istvánffy minderről csak annyit mond, hogy Zokoli Szulejmántől való félelmében menekült Kendyhez, ki "eo sublato (thesauros eius suppressit)" vette birtokába annak kincseit. (Forgách, 170-171., Istvánffy, L. XX., p. 239.1 ~ 64).. "Certo ordine, firmisque indubiae fidei fundamentis subnixo satis me assecutum putabo". Istvánffy levele Pázmányhoz, Vinica, 1605. dec. 31. (M.H.H., I. oszt., torn. XIX.

, p. 7. ) ^MUve ajánlásában Ágost szász választófejedelemhez. Strassburg, 1557. 66

)L. XXVI., p. 355. 373