Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Istvánffy Miklós

vestibulo portae reperissent eum repugriantem, quantum poterat seque defendetem, parvo labore vivum cepere ... (L. XVIII., p. 207. ), vagyis elejti előbbi nézetét, miszerint Nyáry egyáltalán nem harcolt, de a Tinódi és Forgách által hirdetett vi­tézi védekezést is lejjebb szállítja. A megszökött védősereg meneküléséről Ist­vánffy megint többet tud két forrásánál. — Eger dicsőséges védelméhez érve, 1552-ben, Tinódi közli (Eger, 241-250. ), s nyilván az ő nyomán Brutus is adja (III., 432-433. ) a szikszói megyegyülés visszautasítását Mechkey István egri pa­rancsnok segitségkérésére. (Brutusnál: miért vállalta ezt a feladatot, ha nem tud­ja ellátni!, vetik oda a megyeiek Mechkeynek. ) Forgách kihagyja ezt a szomorú epizódot, Istvánffy pedig átmódositja: szerinte a megyék és vagyonos procereseik meg a sz. kir. városok 575 katonát küldtek a veszélyeztetett Egerbe. (L. XVIII., p. 208. ) Hogy mi a ténybeli alapja Istvánffy módosításának, nem tudom. Viszont Istvánffy több részletet tud Tinódinál a gazdag jutalmakról, melyekkel I. Ferdinánd Dobó és Mechkey küldötteit elhalmozta, kik neki az egri győzelmet jelentették. Forgách még azt sem jegyzi fel, hogy a két parancsnok egyáltalán küldött jelentést Ferdinánd királynak. Istvánffy az udvari emberektől hallhatta ezt az epizódot. Forgách azzal zárja le az egri diadal leirását, hogy mig e siker ellenére Magyar­ország gazdag és nagy területei vesznek el, addig a keresztény fejedelmek egymás közt tovább hadakoznak (p. 73. ); Istvánffy azzal, hogy Achmet, ki kudarca feletti dühében a fogságba esett nagyszerű Bornemissza Gergelyt, az egri védelem egyik főhősét, Konstantinápolyban felakasztatta, elnyerte Istentől méltó büntetését, mert Szulejmán parancsára ennek egyik felesége és veje őt is megfojtatták. (L. XVIII., p. 214. ) Forgách messzebb tekintő történetíró, Istvánffy mindig az egyes ember sorsát nézi, a sors forgandóságára talál példát a történetben. Istvánffy Zay és Verancsics 1552. évi, majd 1554. -1556. évi konstantinápolyi kö­vetségéről, tárgyalásairól a portával, melyekkel XIX. könyvét kezdi, többet tud, mint Forgách, de nem merit Verancsicsnak máig fennmaradt naplóiból, útleírásai­ból. Nem lehet eldönteni, jobb értesültség, vagy szelid tendencia, hogy kijavítja Forgách adatát: mikor jutott Fülek árulással török kézre: Forgách szerint az áruló egy sacerdos, Istvánffy szerint, s ezt már Forgách kéziratába is bejegyezte (99 +) "non fűit sacerdos, sed excubitor, seu vigil". Saját Históriájában pedig (L. XIX., p. 217. ) ugy mondja: "excubitoris officio fungebatur, agrestis homo". - Az 1556. évi szép szigeti győzelemről - ennek hőse az a Horvát Márkus volt, kinek özvegyét Istvánffy utóbb nőül vette - ismét részletesebben szól, mint Forgách, aki összefog­ja Sziget sikeres védelmét Nádasdy és Miksa főherceg Babocsa elleni akciójával. (L.: Horváth, Reformáció, 221-222. - R. M. Költők Tára. VI. k., Hist, obsidionis insulae Antemi nunc Siget. ) Itt. u. i. Istvánffy Tőke Ferenc (históriás) "újságoló" énekét is kiaknázza, s felhasználja Herold emiitett Dialógusát. Eltérnek itt-ott az események rendjében is, s ezúttal Istvánffy hagyja ki Forgáchból a nagy beszédet, mellyel Miksa főherceg kikéri apja, I. Ferdinánd engedélyét egy a török ellen induló sereg vezényletéhez, továbbá a főherceg útját, a magyar nép lelkesedését stb. Az 1556. évi felsőmagyarországi és erdélyi eseményekben Forgách Ferencet követi, ennek előadását azonban néhol összevonja, igy a Macedoniay család származás­történetét, kikkel Istvánffy rokonságban állott. Macedoniay Péternek anyja volt Anna, Istvánffy apjának nővére. (Forgách, 144-145., Istvánffy L. XIX. p. 230. ) Általában azonban itt is bőviti Forgách előadását, pl. Forgách nem ir a felvidéki "öt városról" (Kassa, Eperjes, Lőcse, Kisszeben, Bártfa). (Istvánffy, 230.) A kas­sai tűzvészt Forgách után adja (Forgách, 145, Istvánffy, 230. ), de szemléletesebben és átalakítva: Forgách realisztikus egyénítő leirását Istvánffy sematizálja: ő azt irja le, ahogy tűzvészt le szokás irni, ahogy Szondyval is elmondatja - 1. fentebb ­372

Next

/
Thumbnails
Contents