Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Istvánffy Miklós
Matthias Teuffel, ezt Istvánffy kijavítja nála Erasmusra (p. 48 •) és Históriájában is a helyes Erasmust adja. Egy későbbi példa: Forgách Ferenc (354. ) nem tudja, ki volt parancsnok a császáriak által emelt Jablonica várában. Forgách Simon: (u. o. 354 + • •) "Panka Péter az egyikbe, az másikba nem jut eszembe. " Istvánffy: "Huic (Jablonicába) Petrum Pancam, alteri vero (Szigliget) Joannem Leucusium cognomento Abstemium". (L. XXIV., p. 305. ) sc. helyezték be. El lehet mondani azt is, hogy ahol Tinódi bővebb, mint Forgách, ott Istvánffy átveszi előbbitől mindazt, amit utóbb elhagyott. Pl. Temesvár ostrománál, melynek leírását Forgách Tinódiból erősen összevonja (Commentarii, p. 28. ), vagy "Ali basa históriája, benne Ördög Mátyás veszedelméből" a sereg menetelését (Tinódi, 247-254. sorok), melyet Forgách elmellőzött. Szintúgy, ahol Forgách tud olyasmit, amit Tinódi nem ismer, ott Istvánffy átveszi Forgách többletét. A két irőt tehát jőlértesültség szempontjából egyenértékűnek tartja. Emellett, ha teheti, még más értesüléseiből, tudomásából kiegésziti mindkét főforrását. Tinódi szerint Ali basa beszéli rá Achmet nagyvezért arra, hogy Szolnok és Eger ellen menjen, fel a lengyel határig! (Ali basa, 344. sor. ) De Istvánffynak az az értesülése, hogy Achmet nem mer Erdély, Castaldo és Báthory István ellen támadni, nincs Tinódinál. Ritka, ha Istvánffy valamit rövidít Forgách elbeszéléséből, mint pl. Hollókő ostromát (Forgách. 48. ) Itt Forgách simul Tinódihoz, s mindketten bővebbek Istvánffynál. Egyébként mind Forgách, mind Istvánffy oly hiven követik Tinódit, hogy Tinódi énekcimei fejezetcímekként szolgálhatnának mind a Commentarii-hoz, mind a Historiához. Brutust Istvánffy nagyra becsülte és szintén felhasználta. Lássuk összefüggésüket legalább egy helyen, a szolnoki katasztrófánál. Brutus, hivatkozva Centoriora (Centorio degli Hortensii, Ascanio: Commentarii delle guerre di Transsylvania, Velence, 1565. ) és Forgáchra, igen hosszasan mondja el a várőrség kiszökését éjnek idején az ostromlott várból. Istvánffy elég röviden szól erről, s itt nem anynyira Brutusra támaszkodva, hanem sokkal inkább itt Tinódira. Például Brutus szerint a török őrség szökését a "hue illus discursantium ... et altercantium militum" lármájából veszi észre. Istvánffy - Tinódi nyomán - ugy tudja, hogy a török a kiszökött katonák által felgyújtott házak tüzére figyel, és a nagy csendességre, ami a szökés után a várra borult. (Tinódi, 438-440., Istvánffy L. XVIII., p. 207. ) Tinódi a forrása itt is Forgáchnak is. De Forgách tudni véli (54-56. ), hogy németek kezdték a kivonulást, amit Tinódi nem mond. Istvánffy itt is Tinódihoz ragaszkodik Forgáchcsal szemben, ahogy Brutusszal szemben is. Tehát ez már értékelése a forrásoknak: Tinódiról köztudomásu, hogy szemtanú, egykorú iró Istvánffy ekkor Páduában van -, s ez Istvánffynál megint törekvés a legeredetibb forrásig való lehatolásra. Ugyané szolnoki kifutásnál a várparancsnok Nyáry Lőrinc: Tinódinál: Forgáchná l, p. 54. Szolnok kapujában Laurentius intra portás fortissime diVitéz módra vélük diadalt tarta micans.. : (Ali basa, 442. sor. ) Istvánff y Forgáchoz irt jegyzetében, 54 •+ non pugnavit quicqiam... Hogy mi késztette aztán Istvánffyt arra, hogy súlyos kritikáját Nyáry fölött Históriájában enyhítse, nem tudom. Tény, hogy ott azt irja róla: a törökök Niarium in 371
