Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Istvánffy Miklós

A mezőkeresztes! ütközetnél: Decsy mellett ezt is kellett használnia Istvánffynak, mert beosztásában, a tények előadásában kis eltérésektől eltekintve egyezik Jansonnal, s megvan Istvánffynál Jansonnak adata a Mezőkeresztesnél harcolt német vezérek neveiről: Ditmar von Königsberget, Fronspergert és Georgius Ruebert csak ők ketten emiitik, Decsy nem. Felemiithetem még, hogy 1602 és 1605 között Istvánffy szövege többnyire sző szerint egyezik Somogyi Ambruséval. Istvánffy volt az eredeti, Somogyi az átvevő, mint ezt Somogyi fejezetemben részletesen kimutatom. ^"n. Muzeum, kézirattár, Fol. Lat. 3606., III. köt. ff. 119-130. (Kiadva Bél, Adparatus, l., pp. 317-336. ) (Istvánffy adatgyűjteményeit már fentebb ismertettem. ) Istvánffy olykor emliti is, hogy részt vett valamely hadi vagy diplomáciai akcióban. Igy például elmondja, hogy ott volt Esztergom 1594. évi ostrománál, vagy: nem Írhatja le a petárdát, a kor tüzérségi nagy találmányát, "quamquam omnibus bellis ... versatus" volt, mert az hadititok. (L. XXIX., p. 403.) Vagy: a zsitvatoroki béketárgyalásoknál egyike a császár - Istvánffy mindig igy nevezi az uralkodót kiküldötteinek, vagy 1576-ban, mikor Miksa király őt küldi (Regensburgből) Budára a basához alkudozni (L. XXV., p. 335. ), vagy az ostromlott Kamenica felmentésére inditott akciónál 1600-ban: ego ... comes et socius expeditionis laborumque fui. (L. XXXII., p. 470. ) Egy derűs mozzanat szemtanujának is vallja magát: midőn 1551-ben a fiatal feleségével, Máriával V. Károly leányával Spanyolországból hazaérkező Miksa főherceg elé magyar nemesi csapat siet - tudjuk életrajzi vázlatából, hogy Istvánffy is közöttük van - "nos quoque non sine admiratione vidimus miro et jucundo omnium spectaculo" az "Elephas Indicust", melyet Miksa főherceg János portugál királytól kapott ajándékba, s mely csodás állatot Pannoniában századok óta nem, vagy talán még sohasem láttak. (L. XVII., p. 197. ) Ez az állat lehetett az, melyet egy másik magyar történetíró, Schesaeus is megcsodált Pozsonyban, az 1552. évi országgyűlés alkalmával. (Ruinae Pannonicae, L. III., 96-114. sorok. ) És nem mulasztja el Istvánffy hivatkozni arra sem, ha valamit az események szem és fültanuitól tudott meg. Néhány jellemző hely Istvánffy szövege kialakulására: az 1552. és következő években, hol Istvánffy főforrása Forgách és Tinódi, Istvánffy mint katonaember személyes hadi tapasztalatai alapján nem hiszi el Forgách nagy számait a magyar vagy török hadseregekről. Láttuk Forgách fejezetünkben, hogy Forgách Simon is többször kijavította öccse nagy számadatait. Ezek a túlzott hadsereg-számok különben uralkodnak az egész ó- és középkori, sőt újkori történetirodalomban is, s kivétel az olyan helyes szkepszis, mint az Istvánffyé. Forgách Ferenc p. 36. Tinódi, Végtemesvár, Istvánffy megjegyzése 179. sor. Forgáchoz (p. 36.) a török sereg 160 000-nyi. Ugyanannyi. canis credati Vagy: Szulejmán 1529-ben 150 000 fegyveressel jött volna Mohácsra, hol Bécs felé való utján Zápolyai hódolatát fogadta. (L. X., p. 98. ) A török azonban mindig kétszerest mond, irja Istvánffy, s a valóban fegyverfogható ennek is csak a fele. Szinán basa seregét 1594-ben 100 000-re becsülik, de ebben a szolganépek is benne foglaltatnak, a kombattáns ennek a számnak is legfeljebb a fele. (L. XXVII., p. 391. ) stb., stb. 369