Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Istvánffy Miklós

követe le akarja őket erről beszélni. (L. XIII., p. 136. ) (Adatgyűjteményében pedig erősen kárhoztatja a franciát, amiért a törökkel szövetkezett, oly szigorú szenvedélyes hangon, ahogy Históriájában nem szokott irni. ) - Az 1532. évi hadjáratot - Istvánffy szerint - Szulejmán nem annyira "sponte sua", mint inkább a francia és lengyel királyok biztatására inditotta. A lengyel I. Zsigmondról Istvánffy nem meri ezt a nagy bűnt elhinni, mig I. Ferencről igen is tudja, hogy követe Rincon utján nagy része volt a török támadás előidézésében. (L. XI., p. 109. ) - Henrik francia trónörökös - a későbbi III. Henrik király — lengyel királlyá választásával csak azért foglalkozik részletesen, mert ennek Miksa főherceg ellenjelöltje volt, s utána Báthory István következett. (L. XXIV., pp. 329-334. ) Az 1580. évhez érve felemlíti ugyan a török perzsiai vereségét és Báthory István fényes győzelmét Rettenetes Iván moszkvai nagyfejedelem felett (1581. ), de nem részletezi azokat, mert mindez: "nobis ad res Ungaricas properantibus de industria praetermissae, ex aliorum, annalibus haud difficili labore peti possunt. " (L. XXV., p. 339. ) Még egy más ízben is kifejezetten leszögezi Istvánffy, hogy csak magyar történetet akar adni: a Cyprusért indított török háborúhoz érve, melyről Forgách Ferenc részletesen bestámolt, igy nyilatkozik: "cujus belli initiis et progressu enarrando ... supersedendum duxi, turn quod Pannonicas res scribenti id praeter institutum foret

, tum vero" - s ez ugy látszik Forgáchnak szól - "quod ab eruditissimis Italici generis scriptoribus abunde ea et graviter descripta extare non ignorem. " (L. XXIV.

, p. 316. ) 51

)Fodor Henrik, I.M. Históriájának forrásai. (II. Ulászló kora. ) Pécs, 1940. (Specimina dissertationum facultatis philosophiae r. Hung. univ. Elisabethanae Quinqueecclesiis. no. 177. ) 52) Cureus Joachim, Gentis Silesiacae Annales. Wittenberg, 1585. ; Dubravius Johannes, Hist. Bohemica. Basel, 1575. ; Cromer Martinus, De originibus et rebus gestis Polonorum. Basel, 1555. és több későbbi kiadás. 53) Sulica Szilárd, Jovius ... magyar vonatkozású forrásához. 1907. pp. 147. és 184. s. 1. jegyzet. 54) Joviu

s idézett Históriáé sui temporis-ából és török történeteiből: Turcicarum rerum commentarius. Wittenberg, 1537. stb., Ursprung d. tűrk. Reichs. (Augsburg) 1538., előbbinek egyes helyeit szó szerint is átírva, továbbá: Stell

a Joh. Mich., De Turcarum in Hungaria ann. 1543-1544. successibus, c., az eseményekkel egyidőben irt leveleiből (kiadva pl. Schwandtne

r

, Script., I. (2-o) pp. 603-629.) különösen Esztergom ostromára (a L. XV., pp. 162., 163. és 168. lapjain). Az 1543-től 1566-ig dult török háborúra felhasználta Samuel Budina

, Petrus Bizza ru

s, talán Laziu

s és Arnold Herol

d leírásait, melyekhez ekkor Schar

d Simon, Historiarum opus in 4 tomos divisum, Basel, 1574. c. gyűjteményből is hozzáférhetett. Alfonso Ullo

a művét az 1545-66. évi magyarországi harcokról német fordításban (Basel, é. n. és 1578. ) is olvashatta, de talán eredetiben is megérthette, hiszen kiadója, Anton Hierath, életrajzi vázlatában azt állítja, hogy Istvánffy majdnem minden nyelvét ismerte Európának! - Nie. Gabelmannről, tudjuk, megemlékezett, bizonyára Írásait is ismerte. - L. mindehhez még a következő kiadásokat: Petrus Bizzaru

s, Bellum Pannonicum sub Maximiliano II., irta 1573. januárjában (Schwandtne

r, I., pp. 664. 722. ) - Herol

d, A., De rebus Turcicis dialógus (az 1556. évi szigetvári ostromról, u. o. ) Heroldnál a Sziget felmentésére Babocsa ellen inditott akcióban Bolweiler német hadvezér áll előtérben, Istvánffynál Zrínyi (nem Nádasdy). Éppen ez volt Istvánffy panasza Pázmány előtt is, hogy a külföldi történet365