Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt
nek dicsőítésével kezdi, ezzel zárja ismertetését, mintha igy akarná felkelteni a pénzsóvár nyugateurőpai közvélemény érdeklődését hazája iránt: nem szabad engedni, hogy ez az áldott föld török kézre jutva 1 4) Európa kulturája és gazdasági élete elől elzárassék, hiszen itt ugy annyira megvan minden ahhoz, hogy itt vagyont lehessen gyűjteni. " (c. XVIII. §. 2. ) Mert Oláh az európai közvélemény számára irta munkáját olyan olvasók felé, kiknek anyagiassága miatt sokszor panaszkodott magyar barátai előtt. Innen van, hogy Hungariajában oly nagy teret ad a gazdasági szempontoknak. De, ekkor űzi a kezdődő újkori kapitalizmus első nagy spekulációit, üzleteit Németországban. A lakosság társadalmi szerkezete, szokásai, életformája, műveltsége alig érdeklik, minderről pedig Ranzano és Bonfini is megemlékeznek. Csak a szegény nép, "coloni" anyagi helyzetéről szól állandóan, s a jobbágy sorsát határozott együttérzéssel kiséri, bár az 1514. évi katasztrófáról hallgat. Kiemeli, hogy a vizek nagy halbősége mily nagy hasznára van a jobbágynak, a kiterjedt erdők ellátják azt Ingyen fával, és volt olyan Debrecen-környéki civis, tehát nem nemes, ki 10. 000 marhát legeltetett magának. A jobbágy iránti együttérzése annyira megy, hogy Dörgicsének - az ő birtokának - nagy (balatoni) halbősége és jő bora mellett azt a nevezetességet említi fel, hogy itt egy procuratori, kit "hispanusnak" neveztek (igy magyarázza az "ispán" szót) felakasztottak, mert a jobbágyokat igazságtalanul szolgáltatásokkal gyötörte, (c. VII. §. 14.) Pécsett pedig nagy dicsérettel ir egy Miklós (?) püspökről, mint "exemplum veri episcopiról", aki a szomszédos erdőből maga hordott be vállán a városba fát, "ut etiam ex manuum suarum laboribus pauperibus subveniret, nedűm episcopatus redditibus:" hogy saját keze munkájával is segítsen a szegényeken, nem csak püspöksége jövedelmeiből. Egy második Szent Gellértként, ki - tudjuk - az önsanyargatásra szánt fahasábokat maga vágta ki és hordta be csanádi egyházmegyéjében, hogy szolgálói munkáját ezzel könnyitse, és ki szintén tartózkodott Pécsváradon és Pécsett is. (Nagy legenda, cc. 4. és 5.) Oláhot emberséges, keresztényi lelke és gazdasági oko rága vitte a jobbágy pártolásába, egyébként teljesen a nemesség oldalán áll, s attól fél, hogy ha az egész Magyarország a töröké lesz, - ez a rémkép akkor merült fel benne, mikor Perényi Péter a török fogságába esett és hire járt, hogy Zápolyait is Konstantinápolyim vitték, - akkor a török a többi "dominos et potiores nobiles abduccat, Hungariamque ipsam suis (török) distribuet officialibus et conservandam et regendam, nec erit » ullum nobilitatis futurae in Hungaria nomen sed perpetuum et domini et nobiles servient servitutem aut mortem pacientur crudelissimam. "15) Anekdotaszerü kuriózumok nem ritkák Oláh Hungáriájában, csodálatos halfogásoktól egészen a Mátyás és megzavarodott török követ adomájáig, (tiszteltet a török szultán), hiszen az ilyesmi humanista történetírók igen kedvelt, valósággal elengedhetetlen diszitmény-kelléke. Oláh csodálatosan kedvezőnek festi Magyarország gazdasági helyzetét, csak a déli végeknél jegyzi meg, hogy a vadászatot, halászatot a török folytonos becsapásai lehetetlenné teszik. De mindez bizonyára emiitett célját szolgálja: Európa érdeklődésének felkeltését, de homlokegyenest ellenkezik azzal a sok bajjal, melyről leveleiben állandóan panaszkodik. Oláh leírása elég elnagyolt, s rengeteg kérdést még csak nem is érint. Ez nem is célja. Hiszen ő maga is csak "brevissime quam fieri potest" akarja leírni az országot. (Hungaria, c. III. utolsó mondat.) Nem is ismerte eléggé hazáját, sokszor ir hallomás után, és még saját birtokát, Dörgicsét is tiszttartója értesítéséből ismerteti. Még érdekesebb, hogy a Temes csodálatos halbőségét Schepper Kornél, császári tanácsosnak, V. Károly és I. Ferdinánd diplomatájának, Brodarics István többizbeni tárgyaló partnerének, kivel Oláh jó barátságban volt, személyes tapasztalataival illusztrálja, melyet ez Brüsszelben mesélt neki. (c. XVII. §§. 5-6.) Ha a Hungária 28
