Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Erdélyi történetírás a XVII. században
és rend is: a magyar földmives csak egy évre termeli gabonáját, nem tárolja következő évekre, s még az uj termés betakarítása előtt mindent fölél, vagy eladogat. És egy társadalmi mozzanat is hozzájárul éhínségek felidézéséhez: a nemes a jobbágyot mintegy rabszolgaként tartja, a termést magának foglalja le ugy, hogy 1585-ben is egész falvakat éheztetett igy ki földesurak "ingluviese". A fizetetlen zsoldosok, kik megszállva tartják az országot, rabolnak, legelői a magyar és rác hajdúk. Erdély segit az éhező magyar népen, s itt Szamosközy leirja Kovachóczyék helyes intézkedéseit: hogy megszabták a méltányos árakat, büntették az árdrágítást. Érdekes, ahogy Szamosközy az Ínségre következő 1586. évi bőséges termés okozta nagy áresést s a gabonakereskedők kapzsi spekulációja elleni erdélyi kormányzati intézkedéseket jellemzi. Ő gazdaság-erkölcsi szempontból itéli meg a fejleményeket. A lelketlen árdrágító kufárokat: "propolae, institoresque sordidum genus"-nak nevezi, "qui suas merces pluris, quam rem publicam" (közérdek) "faciunt. " Es dicséri az erdélyi kormányzatot - vezetői között van Kovachóczy Farkas is, az ő pártfogója - helyes, és a közérdeket szolgáló intézkedéseiért. Mert Szamosközy még azok közé tartozik, kik - mondhatni középkorias gondolkodással - a gazdasági életet a közérdek és keresztény erkölcs alá akarják rendelni, s nem ismerik el a vagyonszerzés korlátlan szabadságát. Ebben az érdekes fejezetben történetirástörténeti szempontból az a legfontosabb, hogy Szamosközy, mint erre már rámutattam, az életet látja meg és irja le a maga lüktető elevenségében, keresi összetevő faktorait, s a legszebben fonja egybe, illetőleg bogozza szét e különböző tényezők működését. 4 3) Az éghajlat befolyását a hadműveletekre, a történet főtárgyaira, Szamosközy szintúgy jól látja, mint más korabeli történetírók, pl. Istvánffy Miklós. Szamosközy szerint Budát a keresztény csapatok a nagy őszi esőzések miatt nem tudták visszafoglalni 1598. október-novemberében, viszont ugyanez esőzések okozták, hogy Nagyvárad nem jutott ekkor török kézre. Hogy Szamosközy egyes a hadi események szintereként szereplő várak, városok és környéküknek, egyes hadműveleti terepeknek gazdasági viszonyait behatóan ismerteti (pl. Fogarasét, XXI., 131-132.), ebben sem áll egyedül: megtette ezt már Forgách Ferenc is. De már csak nála található az olyan kitérés, mint a portai adó rövid története, (XXDC., pp. 116-117.), melyet már emiitettem. Gyulafejérvár 1603. évi ostroma Székely Mózes, Bethlen Gábor és tatárjaik által alkalmat ad Szamosközynek arra, hogy történetirásáról , annak feladatairól, módszereiről elméletileg is leszögezze véleményét. Történetírá s neki is egyfelől: "res, prout est ingenue scriptione recte detegere, " másfelől feltárni az események (res) valódi okait. Ezzel lesz a történetírás előadása teljes, s az utókor előtt hiteles. A történetíró legyen feltétlenül igazságszerető, legyen mentes minden elfogultságtól, pártosságtól vagy személyes érdektől, s kerüljön minden valótlanságot. 49) Nem Szamosközy irta le elsőnek magyar történetírók között ezeket a kétségtelenül helyes elveket, de abban sem első közöttük, hogy nem tudta ezeket maradéktalanul megvalósítani. Bocskay érdekében ő sem riadt vissza még tények elhallgatásától sem, (Szekfü, i.h. 41-54.) mint ahogy Decsy sem Báthory Zsigmond érdekében, vagy utánuk Istvánffy a maga vagy szeretett uralkodói érdekében. (A XIX. -XX. századi magyar történetírás azonban ezért csak Istvánffyt rótta meg. Igaz, hogy Bocskay nagysága megmagyarázza Szamosközy állásfoglalását. (Szekfü, i.h.)) Lássuk ezek után Szamosközy módszerét a gyakorlatban. Minő forrásokból dolgozott Szamosközy? Sokszor ismételgeti, hogy - kortörténetet írván - vagy személyes tapasztalatait, vagy a leghitelesebb szem - és fültanuk előadását követi. Gyulafejérvár már emiitett ostromát Bethlenék által 1603-ban - mondja - nem ugy irom le, hogy kigúnyoljak valakit (insectandi studio) vagy kényem-kedvem szerint (ex 284
