Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Erdélyi történetírás a XVII. században
animi libidine), ahogy a vádaskodó teszi, (conviciatoris est), vagy bizonytalan hallomásokból, ami a pletykálkodók szokása, hanem a magam tapasztalataiból. 5 0) Szemtanú kedvéért visszautasítja egy Brutus, egy Lewenclau, egy U1 loa értesítéseit, kiket pedig alaposan kiaknáz, helyenként szószerint átir. 5 1 ) Hiszen, mondja "ismétlem, kortörténetet irva - mindez nem történt még olyan régen, hogy ne élnének kortársak, kik ezen események részesei, sőt vezérei voltak, s mindez nem merült még annyira feledésbe, sem pedig nem történt oly messze földön, hogy a kortársak nem referálhatnának róla a legpontosabban. 5 2) Ezen legelsődleges források mellett természetesen felhasználta Szamosközy az egykorú kortörténeti irodalmat is, külföldit és belföldit egyaránt. 5 5) És felhasznált, mégpedig nagy mértékben okleveleket és missziliseket - különösen a Pentasok- és Habdomasoknál - hiszen rendelkezésére állott a gazdag gyulafejérvári és más hivatalos erdélyi levéltár, de meg maga is gyűjtött mindenütt okleveleket, összeszedte például Báthory Endre katasztrófája után ennek szétszóródott leveleit. (XXVIII., p. 241. ) Ez okleveleket sokszor in extenso és szószerint közli, de átstilizálva, mert az erdélyi és magyar kancelláriák "barbársága" sértette humanista purizmusát. 5 4) Alaposan kiaknázta az országgyűlési iratokat, s az erdélyi országgyűlésekről adott leirásai, nyilván eze.. alapján, valóságos országgyűlési diariumok. (XXVIII., pp. 32-46., XXIX., 299308. stb. ) Es egy izben hivatkozik valami erdélyi állami évkönyvezésre, vagy kormányzótanácsi jegyzőkönyvre, melyet szintén látott. 5 5) Ezek tehát Szamosközy kortörténetirásának forrásai. Jól megválogatott forrásain aztán Szamosközy kritiká t gyakorolt. Erről Szekfű részletesen szólt, amihez csak a következőket teszem hozzá; Okleveleket eredetiben szeret használni, s előfordult, hogy Ítéletét egy dologban függőben hagyja, mert nem sikerült hozzáférnie az arról szóló oklevélhez. 5 5) Elbeszélő forrásait a valószínűség szerint, vagy hitelesebbnek látszó szemtanuk, az események részvevőinek adatai alapján bírálja el. Jellemző Bonfini fölötti kritikája, (Kolozsvár keletkezése körül), vagy Ciro Spontone elleni kissé nyers kifakadása. 57) Máshol, ugyancsak Spontonéval szemben - ezt már emiitettem - Trausner Lukácsnak, a nagytekintélyű kolozsvári polgárnak ad igazat, mert: "qui prae ceteris videtur dignitate, plus fidei habeatur, " (XXX., p. 52. ) noha Spontonéval egyezően referál e dolgokról egy másik, de Trausnernél kisebb tekintélyű szemtanú, Hunyadi Ferenc, Báthory Zsigmond udvari orvosa. Szamosközy nem áll egyedül ezzel a felfogásával, hogy magasabb állású, előkelőbb férfiú jobban ismeri a tényeket, mint az alacsonyabban állók. Nem tekintélytiszteletből, vagy legalábbis nem csak tekintélytiszteletből gondolkodott igy ő is, más akkori magyar történetírók is, hanem mert az előkelőbb férfiak állásuknál fogva tudhattak meg többet a politikai és hadi fejleményekből. 5 5) Decsy János - tudjuk - megtette a nagy lépést, s elvégezte a magyar történetírásban az első forrásanalyzist, megállapítva, hogy Bonfini Thuróczyt irta ki. Szamosközy megteszi ugyanezt, ugyancsak Bonfinival és Lewenclauval. 5 9) Szamosközy elbeszélő forrásait hiven követi, már emiitettem, hogy egész Rerum Ungaricuma-egyetlen ne m kortörténeti müve - tiszta kompiláciő. De miként az oklevelek szövegével is tette, átdolgozta elbeszélő forrásai előadását is, egymásba szőtte különböző írásművekből, kortörténeti elbeszélésekből vett ismereteit, s mindezt nagy bőbeszédüséggel erősen kiszinezi, ugy hogy némely részlete lényegesen hosszabbra duzzad fel kimutatható mintájánál. Az okleveleket csak átstilizálja, de tartalmukat nem tudja beleolvasztani szövegébe. Tanulságos összehasonlítani végleges szövegét a XXX. kötetben adott feljegyzésekkel és adatgyűjteménnyel, hogy miket hagy ki híranyagából, s mit tesz hozzá az előadás szépsége és érdekessége 285
