Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Erdélyi történetírás a XVII. században
általán befejezte-e történeti munkált. Fennmaradt adatgyűjteménye még 1608-ból is tartalmaz adatokat. Az tény, hogy Bocskay végrendeletében 2000 forintot hagyományozott Szamosközy története kinyomtatására, amiből arra következtetnek, hogy ekkor már befejezte azt, - de akkor mit jelentenek az 1608-ig gyűjtött adatok? Szilágyi szerint Szamosközy kortörténetét azért nem nyomtatták ki Bocskay végrendeletének végrehajtói, mert az mégsem volt még 1606. végén sajtókész. Hiszen nem lehet, mondja Szilágyi, hogy a kiadással megbizott Örvendi Pál kincstartó, Pécsi Simon kancellár és Alvinczi Péter udvari lelkész mulasztásából vagy pláne bűnös módon akadályozták volna meg a megjelenést. 1 4) Csak Szalárdi siralmas krónikája állitja, hogy "az összeg más szükségre fordíttatott volt". 15) Szamosközy munkál: 1. Stephanus Zamosius, Analecta lapidum vetustorum et nonnullarum In Dacia antlquitatum. Patavii, 1593. (R.M.K., III., 835.) Ujabb kiadása, Wolfgang Lazius, Reipublicae Romanae Commentarii, Frankfurt, 1598-ban függelékeképp. (R.M.K., III. 917.) 2. Rerum Ungaricarum Libri , melyekből azonban csak az 1566-1586. évek magyar és főképp erdélyi történetét elbeszélő első négy könyv maradt fenn. 3. Rerum Transsylvanarum Pentades . Ebből szintén csak pár könyv jutott ránk: az V. Pentas I.-V. könyve, s a VI. Pentas I. könyve, az 1598. és 1599. évek erdélyi eseményeiről. E két mü Szamosközy eredeti kéziratában maradt fenn. Eredetileg külön köteteket képeztek, és előbb a nagyszombati jezsuita kolostor, aztán Pray György birtokában voltak. Utóbbi átküldte Kollár Ádám Ferencnek Bécsbe, ki a két kötetet összeköttette. Az ő halála után az ő hagyatékából a császári titkos levéltárba kerültek, ahol ma is őriztetnek. Különös érdekességük, hogy Bethlen Gábor fejedelem átjavította, Bethlen Farkas, a történetíró pedig széljegyzetekkel ellátta őket. (L. : I. (= XXI. ) köt., p. XIX.) 4. Hebdomades , melyeket ma szintén csak csonkán birunk: a VI. és VII. Hebdomadest teljesen, s a VIII. -nak első négy könyvét. Valamennyi az 1603. év véres, zivataros erdélyi eseményeiről szól. A Hebdomades is Szamosközy kezeirásában maradt fenn, a fenti két munka folytatásaként, de külön kötetben, s külön is maradt ránk a Pray által készíttetett kötésben. Pray u. I. ezt a részt már nem küldte meg Kollárnak, s igy az az ő hagyatékából a budapesti egyetemi könyvtárba került, hol ma is őriztetik. Ezt is használta a két Bethlen: János és Farkas, Barcsay Ákos fejedelem pedig egy családjára vonatkozó megjegyzést irt belé. (III.=XXIX. köt. p. 289*) 5. Szamosközy hatalmas híranyag- és adatgyűjteménye, melyben Toldy Ferenc és Szilágyi Sándor egy magyar krónikát láttak, mig Kazinczy Gábor, Szamosközy XIX. századi felfedezője - első ismertetője a XVIII. században Benkő József volt helyesen ismerte fel benne Szamosközy "följegyzéseit, töredékeit, hihetőleg latin munkájának elődolgozatalt". 16) Ez a gyűjtemény sok kéziratban maradt fenn, közülük, részben Szamosközy kezétől és javításaival, tehát eredetinek számitók: a budapesti egyetemi könyvtár Szamosközy gyűjteményében, a Héderváry grófi levéltárban (Coll. 27. és 33.), s az Erdélyi Muzeum gyűjteményében levők. Legutóbbi előbb gr. Kemény Sámuel birtokában volt. Van aztán vagy négy többé-kevésbé hl278
