Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Erdélyi történetírás a XVII. században
bás másolata. (Közte Sinkay György hibás másolata a XVIII. század végéről Kovachich Márton György részére, ma Kovachich hagyatékából a Nemzeti Muzeum kéz irattárában, Fol. Hung. 65. ) Eredeti Tordai János életrajzának kézirata a M.Tud. Akadémia könyvtárában. 17) 6. Irt Szamosközy még egy "De originibus Hungaricis" c., ma csak töredékeiben ismert mUvet, melyről Czwittinger Dávid Specimenjéhez csatolt Bibliothecája 52. lapján ezt mondja: Stephanl Zamosii Codex quidam Ms. de Originibus Hungaricis in Hungaria admodum Celebris est, turn propter antiquitates regni accurate enucleatas, turn propter alias in Hungaria res olim gestas. 18) Ma ezt a mtivet csak Toppeltin (Töppelt Lőrinc) idézeteiből ismerjük, továbbá azon töredékekből, melyeket Szilágyi Sándor 1880-ban fedezett fel a gyulafejérvári káptalani levéltárban, és Hegedűs István a N.Muzeum levéltár törzsanyaga 1607. évi oklevelei között. Utóbbi 1879-ben került a N.Muzeumba vétel utján Torma Károlytól. Még a budapesti egyetemi könyvtár Szamosközy gyűjteményében is olvashatók egyes fragmentumai, valamint a N. Muzeum Fol. Lat. 1137. jelzetű kéziratában. 1 9) Szamosközy valamennyi munkáját kiadta Szilágyi Sándor, aki Kazinczy Gábor és Toldy Ferenc kezdeményei után nagy gonddal állapította meg e sokrétű müvek szerzőjét. Ő mutatta ki azt is, hogy a Gróf Mikő Imre által Enyedi Pál énekeként kiadott töredék és még más töredékek is Szamosközy müve. 20) Szamosközy tehát ha gyűjtött is anyagot régebbi időkre vonatkozóan is, végigaz egész magyar történeten, ránk maradt müveiben csak saját kora történetét dolgozta fel, abból is majdnem kizárólag az erdélyi eseményeket. 1566-től 1586-ig belesző ugyan magyar eseményeket is előadásába, azonban itt is főképpen erdélyi történetet irt, az 1598-99. és 1603. évekről szóló könyvei pedig már tiszta erdélyi történetet adnak. A Rerum Ungaricarum első lapjain (1-28) Szamosközy áttekintést ad az 1558től 1566-ig lepergett magyarországi eseményekről, majd Sziget és Gyula bukásának részletes előadása után (fantasztikus betéttel a szigeti nők sorsáról, mint kimutatták Brutus nyomán, kinek ez a részlete már nem maradt fenn, XXI., pp.34-35., 1.: Szekfü, 9.1.) János Zsigmond Nándorfejérvár alatti tisztelgéséről Szulejmán előtt (2330), az általa indított, Szulejmánéval párhuzamos, s azt támogató hadi akciókról (II. k.) és Schwendi Lázár ellentámadásáról számol be. Következik a drinápolyi béke, Békés Gáspár békekövetsége Miksa császárnál, majd a "fekete ember" = Karácsony György (97-107) epizódja. Ennek előadása közben, csonkán végződik a II. könyv. A III. könyv János Zsigmond halálával kezdődik. Erről a szerencsétlen fejedelemről igen hízelgő jellemzést adva áttér a nagy Báthory István történetére, majd Békés lázadására, s a székelyek mozgalmaira, s zárja a könyvet az 1575. évi magyarországi és erdélyi nagy pestis pusztításainak igen értékes leírásával. A IV.könyv III.Murád szultán uralomraléptével kezdődik, s foglalkozik Báthory István lengyel királlyá választásával, Miksa császár ellenakciójával, István király győzelmével Moszkva fölött (190191), végül Báthory Kristóf fejedelemmé választásával. Erre vegyes hirek következnek: Ferhát basa sikertelen hadi akciója, a Budavárát ért villámcsapás, mely a lőportorony felrobbantásával a magyar királyok gyönyörű várát nagy részében rombadöntötte (198-199. ). Kirészletezi a kolozsvári jezsuita kollégium alapitását (199-201. ), előadja a budai basa kivégeztetését, a gyulafejérvári várban a budaihoz hasonlóan sújtott villám pusztításait (205), Dávid Ferenc halálát (+ 1580, p. 205. ), sok kitűnő embernek szomorú egyéni sorsát - elsőnek Dobó Istvánét (206-207) -, az első Báthoryak dolgait (211-221). Báthory Kristóf halála után foglalkozik Szamosközy az ő pártfogólból: Kovasőczy Farkasból és Sombory Lászlóból, valamint Kendy Sándorból ösz279
