Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Erdélyi történetírás a XVII. században

paci considers, quam privatis affectionlbus indulgendo ... salutis concordia cur­eum iam feliciter inchoatum, sua difficultate interrumpere. " (p. 163.) 2 2> U t pacatam saltem hlc mihi, meisque mansionis sedem nancisci possem, ardenti­bus Deo dement is simo votis salutem huius provinciáé commendav i. ( A Syntagma ajánlásában Báthory Zsigmondhoz, i.h., p. XLVII.) 23 )M.H.H., II., XVII., p. LXVn. 2 4^Admirandas Dei Opt. Max. res ... iustaque eius iudicia, quae in ... mortales exercuit, posteritati tradere. (Commentarli, praefatio, p. 5. ) 2 5 erdélyi keresztény-német párt felfogásaként adja elő ezt, de alább idézendő szavaival elárulja, hogy mégis a maga nevében beszél, saját gondolatait közli: "Deum esse, qui cuncta moderaretur idemque suos, ut culque rei in hac rerum natura, sic Imperiis quoque ipsis terminos posuerit, in eo tantum sitam esse ho­minum solertiam, si ea quae tempus, Dei ipsius iussu, attulerit secum, et perc i­pere, et cum ratione exequi sciant . Ita factum fuisse priscis omnibus temporibus in maximorum quoruncunque regnorum, imperiorumque mutationibus omnium tem­porum históriáé testes locupletes essent. (i.h., p. 51. )' A barbárokat (= törököt) is Isten küldte ránk (tamquam a Deo missi, i.h., p. 51.), s azért el kellett hagy­nunk szülőföldünket (cedere natali loco coacti sumus; u.o., p. 51.) Ezekből a szavaibői világos, hogy Decsy magáról beszél, nem az erdélyi rendekről. Akkor Istennek izent volna hadat, aki a török ellen harcolt volna, stb., ahogy fentebb idéz tem. - L. még: Isten "expiatis ea noxa nostris vitiis", a maga törvényére akart csak minket a törökkel kényszeríteni. Lippát 44 évvel ezelőtt alig tudták a keresz­tények visszaszerezni a töröktől, s a következő évben ismét elvesztették, most szinte játszva veszik vissza: "tanta hoc tempore Dei Providentia nostris affulserat et damnosa ubique Barbaris ingruebat.." (p. 192. ) És Decsy hite Isten közvetlen beavatkozásában a földi történésbe nem elégszik meg az olyas megjegyzésekkel, milyeneket különben ő ls gyakran alkalmaz, hogy t. i. Isten adja a győzelmet, bün­teti a bűnösöket stb. Szerinte a fejedelmi méltóságot is Isten adja még a választott fejedelmeknek is, s uralkodásában az Isten kormányozza. "Meum munus", mondja Báthory Zsigmond, "quo divinitus fungor"! (p. 122.) és másutt ugyan ő: "suo offi­cio, in quo divinitus constitutus esset. " (p. 165.) Commentarli-jének ajánlásában Báthory Zs.-hoz. (i.h., p.4.) 27) Ilyen esetek: Ajánlás Báthoryhoz: "instabiles humanae fortunae casus. " (p. 6.) Vagy: Áron moldvai vajda "vir certe tot tantisque fortunae vicissitudinibus longe memorabilis et conspicuum variantis fortunae exemplum ad omnem posteritatem habendus". (p. 293.) - Erdély, Moldva, Havasalföld "occulto quodam fato" álla­nak át a töröktől a keresztényekhez, (p. 145.) A becskerekiek "urgente eorum fato" rohannak vesztükbe. (1594-ben, p. 107.) - "Fato eius flagitante" bontja le Hasszán basa a Kulpa-hidat, amivel elvágta a saját visszavonulása lehetőségét, (p. 16. ) "Comite fortuna. " (p. 39. ) A legpregnánsabb a bukaresti harcoknál 1595­ben: "Vicit ... fortuna Principia, et fatalls illa ... Nemesis, (p. 223.) - A for­tuna azonban a legtöbbször az események alakulását jelenti, nem valami ember­feletti erőt. 28) Syntagma, bevezetés, i.h., pp. LX. -LXI. és 4. és 5. 29) Regum atque principum exempla Intuebimur: reipsa profecto comprlemus, peren­nls eos gloriae gratia tarn domi, quam mllitiae cuncta praestltisse. (u.o. 3-4. ) 272

Next

/
Thumbnails
Contents