Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Erdélyi történetírás a XVII. században

Syntagmája bevezetésében - elsőnek történetíróink között - Decsy rövid kritikai áttekintést ad a magyar történetírásról, közben elvégezve az első tudatos forrásanalyzist a magyar történetkutatásban, mikor megállapítja, hogy Thuróczy egész "matériáját" Marcustól, vagyis a Képes krónikából vette átl - s érdekesen fejti ki - erre még visszatérünk -a korabeli magyar történetírásra háruló feladatokat: Nagy hiba, mondja, hogy a magyar müveitek nem olvasnak történeti müveket, pedig "nemzetünkben még a főrendeken is ezekkel a tisztességes mulatságokkal kellene magukat gyönyörködtetni, úgymint egyéb gondjoktól megujitaniuk", s a "históriának olvasásából a hadvezetésben való eszességet és jó módot" tanulni, ahogy Julius Caesar és más nagy római és görög hadvezérek is tették, tudván, hogy "nem árt az penna az kópiának". A "főtudós emberek" meg nem irnak nálunk történetet, koruk eseményeit nem jegyzik fel, pedig ezeknek is "igen jó volna tisztességes mulatságban idejekben való dolgoknak históriáját megirniok". 9) Mert igen csodálatraméltó dolog, hogy "históriám tantopere nostri homines neglexerint", ugy hogy mindezideig még senki sem irta meg nemzetünk fényes tetteit. (Clarissimas res. ) Ha egy Márkus nevű barbár iró - Decsy e megjegyzése egyetlen emlékünk a Képes krónika irója nevéről - őseink eredetét és tetteit (maiorum originem et res gastas) nem jegyezte volna fel, idegenek és vendégek lennénk saját szülőföldünkön. Ebből vette Thuróczy minden anyagát (

materiam scribendi sumpsit omne

m), mint már fentebb idéztem. Azonban - folytatja Decsy - Thuróczy a maga részéről oly borzalmasan barbár és poétái nyelven irt (poetico sermonis genere usus), mintha munkájával (suo studio) inkább elsötétíteni akarta volna a történetet, s nem hazájának dicsőséget szerezni (quam patriae glóriám conciliare voluisse videatur). Az ő nyomdokait követte Ranzanus és Bonfini, "a két homo peregrinus", akik viszont annyi mesével és "exotikummal" homályosították el a mi történetünket,hogy kár, hogy eddig nem akadt a mieink közül senki, aki a történetírást gondjaiba vette volna. Zsámboky János aztán a magyar történetírás körül "male meritus"! I ember, a külföldiek egyébként igaz és világos (vere et simpliciter irt) munkáit a másik párt (favore alterius partis), vagyis az udvar érdekében elrontotta (corruperit). Annál dicséretreméltóbb azok törekvése, kik Bonfini Decasait kiegészíteni próbálják. (Ez talán Forgáchra vonatkoznék, vagy az olasz Brutusra??) S most Decsy, befejezve e rövid kritikai vázlatot a magyar történetírás történetéről, igen figyelemreméltóan határozza meg a magyar történetírás akkori, 1600 körüli feladatait: Ugy vélem, mondja, multunk tökéletesítéséhez (ad perfectionem antiquitatis nostrae) arra van szükség, hogy minden e nemű irásmü összegyűjtessék (collatis omnibus in hoc genere scriptorum monumentis ac fragmantis), még a töredékek is, s az egész magyar történet "vere, breviter et pure" egy corpusba, vagy compendiumba összefoglaltassék. Ezt a munkát magunknak kell elvégeznünk, mert ha mindig idegeneket hivunk segítségül, akkor az egész világ előtt barbárnak és fejletlen gyerekeknek tűnünk fél. Decsy böldogan vállalná ezt a feladatot, ehhez azonban a fejedelem és a fŐranguak támogatására lenne szüksége. 10) Ezek tehát a magyar történetírás feladatai, ezek Decsy személyes célkitűzései: az egész magyar történet megirása, s az egész addigi magyar történeti irodalom öszszegyüjtése és kiadása. E tervekre, e programra Decsyt megint csak a /humanizmus hatása alatt dolgozó/ XVI. századi német és francia történettudomány hasonló adatgyűjtő és feldolgozó tevékenysége ösztönözhette. Ismeretes, hogy ekkor már magyar kortörténet irók munkái is helyet kaptak egy német tudós: Simon Schard nagy publikációjában, a Historicum opus in quatuor tomos divisum-ban. (Basel, 1574. ) Igy Brodarics és Zsámboky dolgozatai. A magyar történeti müvek nagyobb arányú kiadásának tervét azonban nem Decsy, vagy más magyar ember váltotta valóra, hanem megint 261