Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Erdélyi történetírás a XVII. században

csak külföldi, ezúttal francia iró: Jacques Bongars, hatalmas publikációjában, a Rerum Hungaricarum scriptores varii-ban. (Frankfurt/M, 1600. ) E mii hét évvel azután jelent meg, hogy Decsy programját 1593-ban felállította, de még egy évvel az ő halála előtt. Ismerte-e azt, nem tudom, Nicolaus Reusner Narrationes historicae-it a magyar-török harctér eseményeiről, mely először 1603-ban jelent meg, azonban már nem érte meg. Mint látni fogjuk, Reusner Narrationes-ei egyes darabjaival Decsy szövege egyezéseket mutat, amit arra vezetek vissza, hogy ezek a darabok vagy már 1603 előtt is megjelentek nyomtatásban (Apponyi ugyan nem ismeri őket), vagy kéziratban foroghattak közkézen. Ha ugyan nem kell közös forrásra gondolnunk. Minderről lejjebb bővebben. Decsy nem valósithatta meg másik nagy tervét, az egész magyar történet megírását sem. Ma már nem tudjuk megállapítani, vajon mennyit tartalmazott a magyar történetből a Commentarii, melynek X. Decas-át - s talán a XI. -et is - Decsy mint önálló müvet Báthory Zsigmondnak ajánlotta, s melyet - Annales Hungarici-nek is nevezve - teljes egészében szeretett volna közreadni - ha Isten engedi és a fejedelem bőkezűsége lehetővé teszi. Ezzel a X. Decasszal, melyhez még egy XI. -et is elkészített, hiszen ennek I. és II. könyvét ma is birjuk, csak izelitőt akart adni az egész műhöz. Bod Péter - a XVIII. század közepén - azt állítja, hogy ő ismert egy embert, aki még olvasta Decsy teljes munkáját. Bod még azt is tudja, hogy Decsy müve "1603ban megvolt Istvánffy vicepalatinus bibliothekájában". H) Minthogy - mint ezt István ffy fejezetemben kifejtem - Istvánffy felhasználta Decsy szövegét, Bodnak ez az állitása helytálló lehet. Ma, sajnos, csak a X. Decas és XI. első két könyve az, melyekből Decsy történetírói munkásságát, egyéniségét ismerjük. A Báthory Zsigmondhoz intézett ajánlásában kifejti igen érdekes történetfilozófiai elveit, ahogy a Syntagma bevezetésében a magyar történetírás történetét vázolta és feladatait kijelölte, s ahogy Sallustius-forditása előszavában a történet hasznosságáról értekezett. Minderről lejjebb részletesebben szólok. Maga a Commentarii töredékes szövege felöleli az 1592-től 1598-ig eltelt években lejátszódott magyar, de főképp erdélyi hadi események, diplomáciai akciók és az erdélyi országgyűlések leírását, mert - miként Istvánffy is tenni fogja - Decsy csak ezeket a mozzanatokat tartotta érdemesnek feljegyezni: az ő történetszemléletében a történetet ezek az események teszik ki, legelsősorban is a hadiesemények, a küzdelem a törökkel. Ebben is egyezni fog vele Istvánffy. Decsy szoros időrendben adja elő mondanivalóit, kezdve a Hasszán basa békeszegésével felidézett és Szinán nagyvezér által szitott és vezetett háború okainak feltárásával, különösen kirészletezve az erdélyi fejleményeket, melyeket természetszerűleg és pontosabban is ismerhetett. /Istvánffy, látni fogjuk, az ő birtokaihoz közelebb fekvő szlavóniai harctérről számol be kimerítőbben. / Az erdélyi, részben magyarországi események központjába Decsy Báthory Zsigmondot helyezi, kinek a háborúban tényleg volt több szerencsés vállalkozása, s a királlyal és császárral való szövetsége valóban elősegítette a közös ügyet. Az azonban erős túlzás, és igenis az "adulationis suspicium"át kelti fel, melyet pedig Decsy éppen kerülni szeretett volna, ahogy ő Commentariije ajánlásában Báthory hadi érdemeit dicsőíti. Báthory minden dolgával részletesen foglalkozik, közli beszédeit, feltárja lelki mozgató okait, de óvakodik olyasmit mondani, ami fejedelmére árnyékot vethetne, hiszen éppen az ő apológiáját akarja megírni, amiért aztán egyet-mást el kellett hallgatnia. Foglalkozik a szomszédos Moldva és Havasalföld török háborúival és belső viszályaival, trónharcaival, melyek a legszorosabban összefüggenek az erdélyi (és közvetve magyarországi) fejleményekkel. De meg Decsy e két tartományt Erdéllyel egységes területnek: tota Dacia-nak tekinti, mely Rudolf és Báthory Zsigmond szövetségében a Romanum imperiumhoz csatoltatott 262