Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Forgách Ferenc
ad posterItatem transiti Ittatur. " (404. ) Vagy Per lyl bunlajstromát felsorolja, mert "hoc addendum fuit propter históriáé contextual, propterea, quod eodem tempore eodemque scelere exsecrando prodltlonis vituperio pátriám prodiderint atque perdiderlnt." (380.) - Oknyomozásra és tanító célzatára: Fráter György "ambiclőja" az "oka" Erdély minden nyomorának (3). Vagy: Erdély politikai helyzetének János Zsigmond halála után "necesse est ejus ret causas praenarrar e, propterea, quod ad omnem futuram históriám magnus erit futurus usus" (464. ), "nam omnium, quae secuta sunt malorum haec fult causa et orlgo. " (11. ) Vagy: Izabella Báthory Kristófot II. Henrik francia királyhoz küldi követségbe: "cuius legationis causa et origo haec fult" (159), és előadja a francia-török összemüködést V. Károly, ill. SpanyolNémetország ellen Károly utolsó éveiben. (L.még 160. is.) Magyarországnak XVI. századi katasztrofális helyzetét, melyből Forgách nem lát szabadulást, azok okoztá k, mondja, akik 1490-ben megakadályozták Corvin János trónrajutását (vagyis a Mátyás halála utáni rendi uralmat vezető főurak), kik saját pillanatnyi jólétük kedvéért feláldozták az ország jövőjét (423). Mielőtt Mátyást Zápolyai István és Báthory István megölték (168. és 472), amiről Forgách éppúgy meg van győződve, mint Szerémi (a valóságban, ezt tudjuk a Bonfini által pontosan leirt halálos betegség tüneteiből, agyvérzés, legfeljebb (velencei) méreg ölte meg a már régóta betegeskedő Mátyást, ahogy Istvánffy is hitte Bonfini nyomán, vagy jobbhlszemü emberektől származó hagyományokból) - tehát Mátyás röviddel halála előtt kérte a magyar urakat, nogy Corvint válasszák királlyá, de ezek "maluerunt praesentia commoda ... quam dluturnam ac perpetuam securitatem", s ezzel taszították Idegenek szolgaságába az országot. Viszont, ha még Mátyás életében megválasztatta volna fiát, akkor "omnibus malis, quaecunque hactenus perpessi sumus, aut deinceps patlemur nos liberare potuisset. " (423. ) Az ő halála után a proceres elkezdték egymás kirablását "mox ... per omnem libidinem diffluentes, alii alíorum bona per vim et dolum invadere coeperunt, alii publicum aerarlum depeculati sunt, alii provincias pecuniis vendiderunt. Itaque Viennam atque Austriam turpissime amislmus, postea alia atque alia et jam omnia propemodum" (423). Pedig: "quodsl homines et non potlus monstra teterrima" (Szerémi latorjai! ) "ad perdendam pátriám nata, omnes ad sanitatem sibi ipsl rationes non repudiassent, tum etiam ad tolerabllem statum redire regnum potuisset, et aliquam patriam nobis habere liculsset, nisi forte fatali quadam furiarum malarum agitatlonem ad excidium usque ingratisslmi cives, teterrimi mortalium omnium delirare voluissent" (381) elsősorban Perényi Péter, kit Szerémi is az 1526 után történtek "főbünösének" tart. Mert miután ez veszni hagyta déli végvárait, "quibus concidit" (381): az ut a török előtt megnyilt az ország szivébe. A Zápolyák uralma 1526-1571 (János Zsigmond haláláig) "per 44 annos magno et nobis" (a magyarok) "et Ulis" (a Zápolyák) "et orbi denique Chrlstlanitatis constltit, tot populorum Servitute, tot regnorum amissione, Croatlae, Sclaviniae, Servtae utrlusque Valachlae, Budae atque tpsius Ungariae, tot bellis Infellclsstmls" (444). De az Is baj volt, hogy "mortuo Ludovico rege, Johannes Imperium exceplsset et mox Ferdlnandus partem Ungariae et Illyricas provincias per homines factlosos ad se traduxisset. " (520. ) Lelki okok kifürkészése: I. Ferdinánd, Miksa, Izabella, János Zsigmond gondolkodását, érzelmeit, személyes tapasztalatból ismerhette, szintúgy a többi, vagy talán minden kortárs szereplőiéit. Azonban Forgách ismerni véli Szulejmán és Szelim, meg más török fők gondolatait, elhatározásainak indítékait is. És ezeket is előadja, mégpedig oly részletekbe menően, ahogyan azokról még a Törökországban és Konstantinápolyban évekig tartózkodott Verancslcs Antal sem tudhatott, ki Forgáchnak informátora lehetett. (L. pl. pp. 88, 426-427.) 244
