Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Forgách Ferenc

mintáját». II. Endre tettei között, s igy Gregoriancz Pál is, mind a Bélnél kiadott rövidebb, mind a Quadripartitumba felvett bővebb szerkesztésű változatba. (Bél, Adparatus. U.„ p. Kova oh ich M.'G., SS. minores. I., p. 320. ) - "Ungari palam omnes praedicabant, cum leges líbertatesque atque jusjurandum non observaret: se quotine omni obiiga mine, tlege patria et decreto Andrea regis solutos esse. Hoc vero nihil offen sius Germanis esse potest, quando libertás regni eo decreto firmatur, ita, ut si violetur, vi quoque et armis contra ipsum etiam regem impune vindicari possit. (Forgách, i.m. 4115. ) 32) Prisca privilegia et 1 ibertateS, quas progenitores ipsis tradidissent. (392.) 33) Siquidem solcbat dicere, sese ad laudabiles tantummodo lege

s jurasse, perinde ac si eae solae essent laudabiles, quae sibi sol

i viderentur et non quae popul

o placuissent a'tque diuturn itate «evi firmatae, apud ipsos quoque reges sanctae atque inviolah'íles semper fuissent. " (375-76. ) Tehát a történeti jog feltétlen megtartandó, s nemcsak az, melyet tejedelem, hanem melyet a "nép" érez megtartandónak. A fejedelem egyoldalú törvényalkotó és megszüntető jogát igy Forgách visszautasítja. (Maga a koronázási-eskü, ahogy az I. Ferdinándtól I. Lipótig bezárólag gyakorlatban volt, ezt mondja: minden regnicolát "in suis immunitatibus et libertatibus, juribus, privilegiis ac in anfiquis, bonis et approbatis consvetudinibus conservabimus". Corpus Juris, Hung. és Timon (2), 501.14. jegy. ) 34) (W5), Tata "ad onmem nmoenitatem et splendorem cultissima, deliciae priscorum rpgum, dum Buda staret" (162), s ezért a török könnyen foglalhatta el. Babocsa is "ad omnem splendorem atque voluptatem patrum temporibus constructa est" (120). 35) "Non adeo ... sterile Ungar

iae solum, ut non praeclara virtutum exempla gigneret. " (12) 36

)N une animu

s ad pugnam navalem me rapi

t (479), mondja mikor a sorsdöntő lepantoi győzelemről kezd imi. 37) Forgách teljes hitelességre törekszik: "Tanta enim est magnitudo rerum pene incredibilium, ut nos quoque ipsos ab seribendo quodammodo deterreat: ne quidvis potius aliud, quam fidem históriáé seribendae posteri arbitrentu

r. " (179. ) Bona (Sforza) lengyel királyné botrányaival kapcsolatban. - Vagy: megadja Miksa 1566ban Győrig eljutott seregének számát, mert "congruens crediderim numerum quoque exercituum prodere, ne posteri ambigant, cum etiam apud modernos homines vario rumore jactentur. " (348. ) 38) Don Carlosszal kapcsolatosan, kinek sorsa érthetően meghatotta irónkat, s arról részletesen be is számolt: "Haec non eo dico, ut judicium mihi sumam de rebus gravissimis, et praesertim prineipu

m

, nam capitali supplicio intra Hispanicam ditionetn vetitum fuit, ne quis aut scriberet, aut diceret hac de re. " (pp. 406-407. ) S elbeszélve, hogy Fráter György hogyan adta át Erdélyt I. Ferdinándnak, meg is vallja, "nos summám trademus, secretls enim sermonibus nemo interfuit." (p.4. ) 39) II. Fülöp 1559-60. évi afrikai háborújáról irja: "Bellum in Africa quale fuerit, quem finem, quas causas habuerit, cum sit memorabile et magnitudine, et mutationibus fortunarum, necesse est memorare." (189.) Majd II. Zsigmond (Ágost) lengyel királyról szólva: "non abs re fuit ad posteritatem tradere, ut, quibus et qualibus regibus Christianitas tum steterit, non sit occultum." (476.) Vagy: Don Carlos tragédiáját le irja, mert: "At in Hispania admirabile quid accidlt, et dignum, quod 243