Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Forgách Ferenc
divina inprimis laude, dulcissimaque patria, conjugibus ac liberis, quorum salus virtute ipsorum consistebat, atque propria salute", s a tul hatalmas töröknek ellentálln.i akaró katonák az a párt, "unde Deus et virtus stabant. " (71. Eger vitéz seregében, szemben a kapitulálni akaró gyáva árulókkal. ) Már láttuk, hogy a parasztot, jobbágyot Forgách szintén nem magyarnak (szerbnek, románnak stb. ) szokta nevezni, hanem Christiani agrestes -, vagy colon inak (pl. 107, 119, 120 stb.), s a "császár" = Miksa király = a "keresztények császára" volt az is, aki elvesztette Erdélyt, Temesvárt (442). Fokozott jelentősége a keresztény-európai sorsközösségi tudatnak, hogy a magyar Európát is védi, az un. "védbástya" eszme, melyet Forgách Ferenc Miksa öccsével, Ferdinánd főherceggel szólaltat meg (az ambrasi gyűjtemény megalapítójával és Filippina Welser férjével) "quorum (a magyarok) calamitas eo vehementius me perturbai, quod clypei instar religionis Christiani orbis partibus ab initi o sunt habiti", akik sok évi ellenállásukért "insignem glóriám ab omnibus Christianis tulerunt " (132). A magyarok a "christiani nationis Hungaricae" (Báthory Istvánra gondol, "ne tot Christianorum natlonis suae milia ... perirent", 237), s még János Zsigmond is, a szultán hűbérese, ki az 1566-ban ujabb hódításokra, Sziget megvívására Magyarországba jött Szülejmán előtt hódol, a "salus Ungariae-t" nézi és ebben a "Christianitas" üdvét kívánja, szemben a "Christianitas communis hostis"-e a török érdekeivel (251), s egy izben abbahagyja a magyar király elleni harcot "ne tanta clades Christianorum fieret" (292). Báthory István is, erdélyi fejedelemmé választatása után - titokban hűséget fogad Miksának, "fidem homine Christiano erga principem vicissim Christianum dignam spopondit" (472). S mikor II. Zsigmond (Ágost) az erdélyiek elleni panaszát a szultán elé viszi, Forgách méltán felháborodik, hogy "novo atque primo inter Christianos principes exemplo" járt el (476). Hogy Mátyást azért is dicsőíti Forgách, mert ez ki akarta Űzni a törököt Európából, azt fentebb már láttuk (429). A szigetvári hősök nemcsak "pro eorum tantum patria, sed etiam pro Austria et Germania" estekel (352). A római-német császárt = magyar királyt "Christianorum Caesarnak" nevezi, mint már emiitettem (pl. 442), és Mátyás halála sem pusztán a magyarok, hanem "malo Christianorum fato" következett be (430), Szulejmáné viszont "fato bono Christianorum", mielőtt Magyarország még meglevő részét, Ausztriát és Bécset elfoglalhatta volna (427). De azért az eltörökösödés veszedelme megvan: Forgách is emlit egy Aias béget, aki natione Transsylvanus volt (463), s egy "Croata Georglus Melith semiturca" -t (314), mindkettőt minden megjegyzés nélkül, mint valami természetes dolgot. Azonban Forgách mintha érezné, hogy a török hatalom expanzív ereje elérte a csúcspontot: szerinte Szelim belátta, hogy Magyarországon nincs többé kilátás nagyobb előhaladásra, csak egyes várak megszerzésére, s az ezekre fordított költség és emberveszteség nem éri meg ezt a csekély eredményt (vix dignum pretitum censetur) (426-427). 29) A humanizmus Németországban is erős érdeklődést keltett a német nép eredete iránt (Joachimsen, G. - Schreibung in Dtschland unter dem Einfluss d. Humanismus. Leipzig u. Berlin, 1910. Beiträge zur Gesch. d. Ma-s, u.d. Renaissance. H. 6. Hrsg. W. Goetz p. 125. sqq. kül. 133-134. 30) Ismeretesek Schwendi tervei német telepesek behozataláról Magyarországba ... Heischmann Eug. : Die Anfänge d. stehenden Heeres in Österreich. Bécs, 1925., 15. és 35.11. (Deutsche Kultur, Hist. Reihe, Hrsg. v. Dopsch. és Janko, Wilhelm v.: Lazarus Schwendi. Bécs, 1871.) (S: okfu III. (2) 588. és 144-45.) 31) Az Arany Bulla kiadását - Werbőczy nyomán - s az arra letett koronázási esküt a Knauz Nándorról elnevezett rövid krónika-csoport archetypumának Írója is beiktatta 242
