Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Forgách Ferenc

személyesen összetűzött, és e régi harag emléke is befolyásolhatta ítéletében. Hogy Dobó Istvánt a tettetés és titkolás csodálatos mesterének nevezte, azt már emiitettem. Izabella és anyja Bona Sforza lengyel királyné, meg Báthory Klára a leggonoszabbnak, legmegvetés remélt óbbnak festett nőalakjai. Mintha magának Forgáchnak is sok lenne ez a szörnyű Ítélkezés embertársai fölött, mely néhol a "chronique scandaleuse" jellegét veszi fel: Báthory Klára őrültségeit elmondva maga kifakad, hogy ezzel csak tanitani akar, elrettentő példákat felhozni.46) "Attól félek, mondja, hogy még a legkisebb részben sem érhetem el azt, amit minden idők és minden nemzetek írója elért, akik egyéb kiváló erényeik mellett abban a szerencsében is részesültek, hogy sohasem volt olyan szomorú, olyan nyomorúságos írnivalójuk, hogy azt olykor ne válthatták volna fel vidám és kellemes hanggal, s ezzel a változatossággal olvasóikat is gyönyörködtethették. De a mi számunkra minden másképp történik, mert mi a ml örökös és változatlan végzetünkből inkább szerencsétlenségeinket siratjuk el, semmint történetet irunk. Azt az egyet azonban meg kell jegyeznem, és arra mindenkit figyelmeztetnem, hogy értsék meg az okokat, mind nemzetünk régi évkönyveiből, mind a mi írásunkból, s a mi példaadásunkból tudjanak és akarjanak is okulni. " Es sokallja öccse ítélkezéseit Forgách Simon, az egészséges itéletü, becsületes katona ls: a Balassa család származási botrányánál meg is jegyzi: "Ezt a czikkelt teljességgel ki kell belőle hadni, hogy az jámbora ne kisebbedjék meg. " (378). A modern történetkutatásnak, ha igazságos és élethű képet akar nyerni Forgách jellemzettjeiről, akkor éppúgy külön-külön kell mindegyiket tanulmányoznia és más forrásokkal ellenőriznie, mint - Szerémiét. E szörnyűségek mellett azonban meglát, sőt szívesen lát meg Forgách fényeket is: Mátyás, igaz már régóta halott, az ő uralkodó eszménye (424, 429-30), és elég szépen ir V. Károlyról lemondásakor (177). De elismeri kisebbek érdemelt, erényeit is. Igy Mechkey Istvánéit (73), Eger másik hőséélt Dobó mellett (Dobóról sok rosszat beszél), Mérey Mihályéit (185), Tfeiekessy Imrééit (175), Petrovics Péteréit (168), Lossonczy Istvánéit (38-40), Szor.dy Györgyéit (46), hogy saját apjáról Irt szép szavait és testvérbátyjának, Forgách Simonnak mindig kiemelt derék tetteit (különösen 329) ne is említsem. Es meglátja a jót pl. Fráter Györgyben is, hibái mellett is (27-28). S müve záróakkordjául, bizonyára a sok elrettentő jellem felsorakoztatásának feloldásául, egy derék katona, Thury György szép vitézi halálának elbeszélését választotta. Nem hagyhatjuk emlittetlenül Forgách határtalan csodálatát Szulimán iránt, kinél szebben még Mátyást vagy Egmontot sem jellemzi, s kit egyenest a jó keresztény fejedelmek elé állit követendő mintaképül (308). Tragikus ellentétben tűnik fel Forgách tollán az 1566. évi győri táborozás és Sziget és Gyula eleste alkalmából (327347) a "Christlanorum caesar": (igy: 442) Miksa tehetetlensége, emberi jelentéktelensége szemben Szulejmán tetterejével és emberi nagyságával, aki "vir inter antlquos Imperatores facile constltuendus. " (347) És tragikus szembeállítása a másik keresztény császárnak? I. Ferdinándnak megint csak Szulejmánnal, mikor Forgách szerint Perényi Péter az ő nagyralátó céljait "ab Ferdinandi debilitate et Solymani dementia" remélte elérhetni (379). (L. még: 33, 176-177, 380, stb.) Hogy Forgách Tolgon budai basát a keresztény magyar nép védelmezőjének 'inteti fel (107), már láttuk. A fátum, a szerencse - jő, vagy balszerencse -sa "véletlen" ls beavatkoznak az embt. > ok életébe, a történetbe, de Forgách mégis bűnnek látja azt hinni, hogy a földi történések valami véletlenségekből történnének, s nem Isten akaratából (179180). 47) A rossz tettekre az embereket Forgách szerint saját gonoszságuk, rossz jellemük, romlott gondolkodásuk viszi, mégis egyszer, Perényi Péter szidalmazása köz234