Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Forgách Ferenc
ben - klasszikus reminiszcenciákkal - Forgách "gonosz fúriák végzetes ostorozására" cselekedtetl Perényit. Viszont, mintha Forgách nem lenne egészen mentes a babonáktól, és hinni látszanék a rossz előjelekben, a jövőt megjelenítő álmokban, s ezért ezeknek történetírásában is helyet ad. II. Henrik Francia király halálos vègli tornajátékát a királyné megálmondja. (182) Az 1566. évi végzetes hadjáratot is rossz előjelek vezetik be. 4 8) Az egyes emberek történetalakltő szerepe mellett felismeri Forgách a tömegek gondolkodásának, érzelmeinek, akaratának: a közvéleménynek közreműködését az események alakításában, s azt olykor részletesen jellemzi is. Különösen behatóan foglalkozik Forgách az országgyűlések hangulatával, s az ostromlott várak katonaságáéval, mely eldöntötte egy Eger, egy Temesvár stb. sorsát. 4 9) E lelkieken kivül meglát Forgách más tényezőket is, melyek az eseményeket, ha csak másodsorban is, de befolyásolják. Igy gazdasági tényezők 5 0), földrajzi adottságok, az éghajlat befolyását az események alakítására. Mert mindezek nemcsak tárgyal történetírásának - bár nem legfontosabb tárgyal, mint ezt fentebb már láttuk is -, hanem Forgách ezek hatását történetformáló erőként is feltárja. Felismeri a pénzügyi és hadügyi igazgatás összefüggését és döntő jelentőségét a történésre. Szigetvárnál 1566-ban az a baj, hogy kitűnő vezér mellett kevés, bár minőségileg kitűnő a védősereg, s az erősítésül küldött német csapatok a török ostromgyűrű bezáródása miatt már nem tudtak a várba bejutni. Csakhogy Beizer Gebhard, a haditanács elnöke 40 000 arannyal csökkentette a hadi kiadásokat erre az évre, s ez a bölcsesség, mondja Forgách érthető keserűséggel, Magyarország pusztulásába került (321). De magában Erdélyben is helytelen adóztatás folyik: az erdélyi püspök mérhetetlen jövedelmeit a tizedből, melyen pedig egész hadsereget lehetne kiállítani, nem lehet hadi célokra mozgósítani (114). Forgách ebben nem következetes, mert mikor Miksa 1566-ban az egyházi birtokokat akarja hadi célokra megadóztatni, ez ellen - mint a nemesi jog megsértése ellen - a leghevesebben tiltakozik, s az országgyűlés mellé áll, mely ezt megakadályozta (302). Az alkotmányos és társadalmi viszonyokat sem pusztán leírja Forgách, hanem beleszövi az eseményeket megszabó - politikát és hadi akciókat - "okozó" jelenségek közé, ahogy az ország közigazgatási, s mint éppen láttuk, hadi és pénzügyi szervezetének és kormányzásának működését Is, Ahogy a vallás kérdése nem szerepel Forgách történetírása tárgyal között, ugy a magyar eseményeket formáló faktorok között sem. Mindössze János Zsigmond "arianizmusát" itéll el, az ő szokott szenvedélyességével. De a protestantizmus többi ága ellen - Magyarországon - nem szól, bizonyára, mert szeretett apja is, Simon bátyja is az uj hitet követték, sőt ő maga Is helyeselte annak egyes újításait, a spanyol inkvizíciót pedig mélységesen elitélte (p. 386). De mikor Miksa - mint fentebb emiitettem - adót akar kivetni az egyházi vagyonra, ebben - a szerinte jogtalanságban - a "quaestorok" (nyilván kamarai tisztviselők) gyűlöletét véli felismerni a vallás ellen (odium reltgionls, 302.). A franciaországi és németországi, németalföldi Vallásháborúkról részletesen beszámol. De ebben csak forrásalt követi. A nemzetiségek Forgáchnál nem játszanak a történésre beható szerepet. Egyébként Forgách nemzeti tekintetben elfogultabb, mint vallásiban. A németeket az ő egész szenvedélyességével gyűlöli, de sokkal becsületesebb történetíró, semhogy meg ne írná német katonák szép hadttettelt, pl. Babocsánál (124-126). A székelyeket nem tartja igazi magyaroknak, s őket "popull antehac liberi, at ad omnem prodltlonem, sl emtorem habulssent, semper venales"-ként jellemzi, mlg Zápolya meg nem töri ezt a népet és elveszi tőlük a szabadságot: "levata illa llcentla populari, qua tamquam bruta anlmalla sine imperio inter sese ferebantur." (478) A románokról 235
