Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Forgách Ferenc
Az országgyűlési panaszok értelmezésében Magyarországot két főprobléma égeti: a török veszedelem, és az ország lakói érdekelnek védelme, a nemesek jogainak s a "nyomorult" parasztok exlsztenclájának megvédése a fejedelemmel s az országban állomásozó Idegen katonasággal szemben. Forgách erős jogi és közjogi érzékkel, Páduában Is szerzett jogi képzettséggel erősen kiáll a régi magyar szabadságok mellett, Ismételten hivatkozva az Arany Bullára mint a nemesi jogok alapokmányára, s a koronázási esküre, melyben a király ennek megtartását fogadta, és feljegyzi, hogy a nemesség felvetette a fejedelemmel szemben a fegyveres ellenállás jogát, szintén az Arany Bulla alapján. 31) Forgách tehát a régi magyar törvények és jogok, vagyis a történeti jog s a rendi jogok alapján áll, és - mintegy a magyar álláspont támogatására - felemlíti, hogy a németalföldi mozgalmak vezérel: Egmont gróf és Oranjel Vilmos herceg is rég i privilégiumaik és szabadságaik megsértése miatt panaszkodtak előtte Granvellára. 3 2) Igen felháborítja Forgáchot, hogy Miksa - kit őszintén gyűlölt - koronázási esküjét nem minden magyar törvény megtartására vonatkoztatta, hanem csak a "laudablles", dicséretestörvények, szokások stb.-re. (375-376). 3 3) Forgách szembeállítja ezekkel az áldatlan állapotokkal a régi jó Időket: melyeket csak igy nevez: "tempora fellcium regum" (145), mikor még egészében megvolt a magyar birodalom, melynek ma "ne imago quldem superest. " (Ez az országgyűlés hangulata is 1572-ben (512), tehát 31 évvel Buda veszte után! Nehezen felejtettek akkor az emberek!) Ebből a régi jő, boldog világból csak Erdély maradt meg érintetlenül: "imaglnem quandam prisci regni retinebat", (1), és Izabella alatt eleinte e keleti országrészek "tanta felicitate, ut ne temporibus quldem priscorum regum majori frui potuerint," (2), mindaddig m ig ezt a jólétet (1551-1552) "mox unius hominis" (Martinuzzl) "ex prava et inexpllcabill ambitione" ... tönkre nem tette (3). Magyarország megsiratott jóléte oly biztonságtudatot adott a Mohács, ill. az 1490. előtti magyarnak, mondja Forgách, hogy az ország belsejében fekvő várakat, mint Eger meg Tata régi uraik "magls amoenltati, quam securltatl feliclbus temporibus consuluerunt", 34) s csak most kellett mindezeket katonailag megerősíteni. (U. o. ) A régi jó időkben az erények is virágzottak, mert a régi boldog idők becsületes embereket neveltek. Forgáchunk atyját, Zsigmondot, mint már Idéztem, "vir prlscae fidel priscorum morum"-ként dicséri, (250), mig a sötét jelenben a régi jő erkölcsök tönkremenetét gyászolja: "a Matthla disciplina omnls, inscltla et ignavia princlpum corrupts. " Általában a jelen helyzet olyan, hogy "dtsclpllnam et severltatem, laudata ollm et celebrata prlscls duclbus Interllsse crederes." (p. 346. ) De azért ma is vannak vitéz katonák, jó hadvezérek, "priscis duclbus comparandl. " (175. ) Mert nem olyan terméketlen Magyarország földje, hogy ne teremné meg fényes példáit az erényeknek. 35) Forgách tehát blzlk a magyar tehet- • 8égben, erényben, - ez egyetlen optimista vallomása, más jót a jelenben és jövőben nem Is lát. Bizonyára a Magyarország katasztrófálls helyzetén kelt hazafias érzelmi momentumok, a féltő gond szeretett fajtája iránt, és Báthory István biztatása, de meg hatalmas Iról tehetsége is, hogy egyszerűen kedve telt a történetírásban, Indították Forgáchot munkája megírására. 3") Ezek az érzések és ez a lelki diszpozíció érlelhették meg benne az elhatározást, hogy kora jelentékenyebb hadi és politikai eseményeit, bármily dicstelenek és gyászosak legyenek is azok, az utókor számára pontosan, hitelesen megörökítse, azok szereplőit az utódoknak - mint hitte, élethűen - bemutassa. Te"hát tisztán egy tudományos cél és indíték. Mert Forgách mindig Igyekszik a tiszta tényeket adni, ez elvi célkitűzése is, az események "wie es war" leírása neki Is a történetírás célja és tárgya, ahogy a Perényi család egy botránya 232
