Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Forgách Ferenc
olyan régen nagy, hatalmas, müveit volt, erkölcs lekben, szellemlekben, anyagiakban, politikailag, katonailag egyformán, de ezt a nagyságot 1490 óta gyászos módon, saját bűnéből elvesztette, helyébe elnyerve a jelen szörnyű pusztulását, (kül. 424, 429-430. ) Sőt: ezt a teljesen elgyöngült és tönkrement, eredeti államterületének egy kicsike darabjára visszaszorított népet most egészen ki akarják irtani: "exterae natlones victrici delendo nomini consentirent" (12). "Quidam ex Germania pra edica ve rant, fore, ut brevi quemadmodum Pannónia et Transsylvania a Germania oltm habitata esset iterum ad eos rediret, trucidata nobilitate et omnibus primor ibu s. Quod quldem afflrmabant, esse, quibus jam sedes, agri, possessiones donatae ac destinatae esset, (sic. ) et Matthiam (recte: Erasmum) Teuffelium magno exercltu earn ob rem ingressurum. Sed llle, sive hujus atrocis consilil auctor, sive divino quocunque judicio. . .poenas luit. " (88-89. ) Ha pedig - panaszolják az 1566-t országgyűlésen - a hadvezéreknél panaszt emelnek a magyar nemesek, azt a feleletet kapják, hogy menjenek vissza Scythiába , (ut In Scythiam redirent responsa dare (301). És már a kisebb nemesek kezdik mondogatni, hogy "se... relictis patrils sedlbus, patrio solo in exteras terras expellendos." (esse.) (357. )30) Forgách szintén felveti a kérdést, hogy kl felelős a virágzó magyar királyság bukásáért, miként felvetették Brodarics és Szerémi is. Forgách vagy tlz évvel a Mohácsi vész után született, Buda elestekor pedig alig lehetett több hat évesnél. Ő már ahhoz a nemzedékhez tartozott, melynek semmi része nem volt e katasztrofális eseményekben - atyja azoktól távol, biztos birtokain élt -, neki már nem kellett a végzetet okolnia a mohácsi vészért, mint Brodaricsnak, II. Lajos kancellárjának. Forgách már olyan függetlenül mondhatta meg véleményét, mint a végzetes események kortársai közül csak az egy Szerémi. S éppúgy minden kimélet és tekintet nélkül Ítélkezik is története szereplőiről, mint amaz. Forgách Magyarország akkori állapotát egyfelől a főhivatalnokok, főpapok s a politikai, diplomáciai akciókban résztvevők tetteiből és jellemzéseiből Igyekszik megfesteni, másfelől az országgyűlések tárgyalásaiból, illetőleg a nemeseknek az országgyűléseken előhözott panaszaiból. Bebek György, Majlát István, Zalay János, Sárközy Mihály, Mágocsi Gáspár jellemzését, helyesebben ócsárlását Igy okolja meg: "Operae pretium vldetur dlsserere paucls horum mores vitamque, ut ex his et slmilibus ea tempestate quis modus mllitiae, quis Imperil fuerlt, conferatur.. .Tales fuere viri, nunc res acta est ita", mondja a jellemzések befejeztével, (pp. 240-244. )-Az állam Forgáchnál tisztán személyes kapcsolatokra redukáltatik: király és alattvalók, király és hiva talnokai személyes kapcsolataira. A kormányzás a király személyes kormányzása, melyhez tanácsosait maga jogán választja meg, az országgyűlés az alattvalók nemesi és papi rendjelnek személyes gondjait, panaszait tárgyalja, miután végzett a király propoziciólval. Forgách nem az egyes hivatalok működéséről számol be, hanem az egyes hivatalnokok tetteiről, beleértve legmagánabb életüket Is, ebből ítélve meg Magyarország polgári és katonai kormányzásának, közigazgatásának akkori állapotát, és I. Ferdinánd nagy közigazgatási reformjairól, uj tanácsok szervezéséről csak egy mellékesen tett megjegyzésben emlékezik meg, mikor Is Sziget elestének okait keresve Gebhard Beizer-re, a haditanács elnökére méri egyik éles vágását: "consilil bellici vetustlsslmus ( novum officii genus recens Inventum, non multo ante mortem Ferdlnandus auctore Maximiliano legi t )" azzal dicsekedett, hogy évi 40 000 arannyal csökkentette a hadi kiadásokat (p. 321). Hogy mennyire nem szereti Forgách ezt az "újfajta hivatalt", mutatja, hogy a gyűlölt Miksát teszi felállításáért felelőssé. Arról azonban nem szól, hogy ez s a többi uj tanács a nádor, s általában a magyar hivatalok hatáskörét vette át. 231
