Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Forgách Ferenc
trón várományosát, a későbbi III. Henriket választották meg királyukká. Forgách viszi hozzá Báthory jókívánságait és ajándékait, majd mikor Henrik IX. Károly halála (1574. junius 14. ) után titokban és nagyhirtelen hazaszökött a francia trón elfoglalására (1574. junius 18. ) és Báthorynak ismét reménye nyilt a lengyel trón elnyerésére, amihez éppen a lemondott III. Henrik támogatását igyekezett megnyerni, Forgách viszi Párizsba is Báthory javaslatait. Küldetése nem járt eredménnyel, Henriknek a zilált francia belállapotok (hugenotta mozgalmak) nem engedték meg, hogy továbbra is foglalkozzék Keleteurópával. Forgách tehát 1575 tavaszán visszatér Erdélybe, nyáron legalábbis itt van, de elhatalmasodó betegsége miatt rövidesen odahagyta az országot, s 1575. októberében ismét Itáliába utazott, még mielőtt Báthoryt lengyel királlyá megválasztották volna, ami 1575. dec. 14-én történt meg. Báthory nagylelkűen és rokonlan vállalta Forgách erdélyi birtokainak gondozását, s ezzel biztosította utja anyagi alapjait. Forgách Oláhországon és Velencén át ment ismét a kedvelt Páduába, hol annyi magyar tanult, köztük Báthory István is. Forgách betegsége - Istvánffy szerint morbus Gallicus, Toldy Ferenc szerint mellbetegség Itáliában sem enyhült, ugy hogy itthon már 1576-ban halála hírét keltették, pedig ez év január 18-án még levelet irt Báthorynak. Ez volt utolsó irása, mely fennmaradt. 1577. január 19-én halt meg Páduában az ott dühöngő pestis áldozataként, s az ottani jezsuita templomban temettetett el. Forgách müvét Bártfai Szabó László szerint 1572 és 1576 között irta, amit elfogad Sörös Pongrác is.Tény az, hogy még Itáliába utazva kikérte s meg is kapta Báthorytől a fejedelmi levéltár müvéhez fontosnak látszó darabjait, melyeket aztán Forgách halála után Báthory kérésére a páduai hatóságok küldték vissza Erdélybe. Kétségtelen tehát, kortörténetét Forgách még nem tartotta befejezettnek, s azon még rövid élete legutolsó évében is dolgozni Igyekezett. A Commentarli Forgách egyetlen történetírói, s egyetlen legalábbis egyetlen ránk maradt irői alkotása az I. Ferdinánd felett mondott gyászbeszéd mellett. 3 Legjobb kéziratai igy adják meg cimét: Francisci Forgách de Ghlmes de Statu Reipublicae Hungaricae commentarli, quibus accessere nonnulla etiam aliorum principum gesta etc. Ez tehát a mü hitelesnek tekinthető cime. Forgách müvének tárgya Magyarország története 1552-1571-lg. Az I. könyvben rövid visszapillantást ad az 1540-től 1549-ig terjedő évekre (1 -5. ) s részletesebb beszámolót nyújt az 1550. (5-10) és az 1551. (10-30) évekről. A II. könyvben az 1552. év történetének ad helyet, s igy tovább egy-egy évnek általában egy-egy könyvet szentel. A XXII., utolsó könyv végén mégfelemliti II. Zsigmond (Ágost) lengyel király 1572. jullus 7-én bekövetkezett halálát (518), bár az utolsó magyar esemény, mellyel egyben müvét is lezárja - Thury György hősi halála - még 1571. áprilisában történt (520-522. ). Forgách müve központjában a hadi események állanak - neki a történet legfontosabb eseménye, a történetírás legfőbb tárgya a háború, s a Commentarli legnagyobb részét a magyarországi és külföldi hadjáratok leírása teszi ki. De azért Forgách nem hagyja figyelmen kivül a diplomáciai akciókat sem, és jól látja azok öszszefüggését a háborúkkal. Teret ad a belpolitikai jelenségeknek; az alkotmányos élet rajzának, az ország társadalmi, gazdasági állapotának Is, és az országgyűléseket Igen részletesen tárgyalja: az 1563. évi koronázó országgyűlésről (Forgách, 252-259), az 1566. éviről (297-302), 1567-iről (372-376), s az erdélyi 1571-lről (468,470-472) valóságos diáriumot ad, az ülések igen érdekes leírásával, különösen a rendek hangulatát festve élénken. Rövidebben szól az 1566-1 és 1569-iről, az 1571-1 és 1572-iről (421-422, 442-443), utóbbit már unja ts részletezni. A királyi tanács, haditanácskozások üléséről is beszámol olykor, pl. a hires 1566. évi győri 226
