Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Hazai német történetírók
In Hungaria remanentibus. (R.M.K., I., 513., 1621. p. 356.) Lehet, hogy Molnár itt Sleglert követi. (L. ennek Chronologláját: Bél, Adparatus. I., p. 44.) L. még Thurőczy és a Képes krónika megfelelő helyeit. (Scrlptores, I., c. 21. ) * 1 'parclmus opinioni magnorum authorum, quos toties in contradlctionlbus deprehendimus, de lis tantum, quae verltati magia consentanea vtdentu r, in praesentlarum dlcturl. (p. 3., ed. 1762.) 12) Quo autem pacto reglones Istae eo miserlarlum devenerint, quomodo Turcls debellatae sint et subjugatae, brevi narratlonem clara tarnen et libera expedlam. (p. 134., az Occasus első lapjain.) 13) Megjegyzendő még, hogy az Artesben e bevezetés valamivel bővebb, annak néhány mondata az Origines et Occasusból kimaradt. 14) Az Origines et Occasus előszava az olvasóhoz: "saepe verbis authorum, ubi testibus magis, quam cerebello opus erat. " Siegler, helyesen, Gergelynek nevezi Dózsa öccsét, Töppelt Lukácsnak. Istvánffyval is vannak egyezései: pp. 187-188. Szulimán behatolása Budára 1541-ben általában véve szóról szóra megegyezik Istvánffy Históriája megfelelő helyéve. (1622. kölni kiadás, p. 241. ) Azonban Töppelt a 188-198. lapokon betold az addig István ffyéval erősen érintkező szövegébe egy hosszú beszédet, ami Istvánffynál nincsen meg. Kellett tehát más forrásának is lennie. Azután megint találkoznak, és erősen hasonló hozzájuk Siegler szövege is. (Bél, Adparatus, I., p. 70.) Azonban sem Siegler, sem Istvánffy nem volt itt sem Töppelt közvetlen forrása. ^Fentebb idéztem magyar fordításban az Occasus első lapjait, hol e nézeteit előadta. De keresi e "szenvedélyeket" előadása közben is. Legbehatóbban természetesen az 1658-tól bekövetkezett erdélyi katasztrófák okait fürkészi (pp. 226-228. ), különösen jellemző II. Rákóczi György esete. Ez Lengyelországból hazatérve beleegyezik P.hédey fejedelemségébe: desperans, suppress it dolore s , et assenstt... De aztán megint magát Ismertette el fejedelemnek, amivel magára vonta a török haragját, s Erdélyt a végveszedelembe döntötte: Hlnc orta ardens Turcarum ira, vindictaque ; hinc bella civiltà atrocissima ac dlscordiae; dum alii Pátriám, alii amareni Princlpem, quidem e communi miseria sortem et fortunam speraren t ; Ita mirum non est, si rebus in hunc modum confusis, inenarrabiles ruinae evenerint, imo maxime mirum, quomodo extremae affllctiones devolvi potuer int. (pp. 227228.) L. még pp. 231-233. Vagy: I. Rákóczi Györgyöt elragadták szenvedélyei, s már a lengyel koronára vágyott, (p. 225.) Vagy Bethlen Istvánról, p. 224. - Olykor az értelem, a "ráció" győz: a nagyszebeniek visszautasítják a német őrséget, melyet Kemény János akar városukba helyezni, vel quod religlonem, quam habent omnes Ev. Lutheranam contundi metuerent. (p. 233.) Egyfelől a helyes katonai megfontolás, másfelől a koron uralkodó vallási buzgalom az a motívum, melyben Töppelt a történeti cselekvők okait felismerhetni véli. 17) Ha Töppelt Itt "universus populus"-ról beszél, az nem azt jelenti, hogy ő az egész népet tekinti a történet hordozójának, hanem csak azt, hogy valláserkölcs lieg senki sem mentes az Erdélyt ért csapások miatti felelősség alól. 18) Inconstantlae omnia subsunt Actiones etlam humanae, quibus nil incertlus, tot mundi tempestai Ibus involutae vicissitudini subs int, necesse est. (Orlglnes, pp. 1-2.) 1 9^Ezttaifgmdolatottifcmlnthaiai Frölich,BrodJ3omusát befejező elmélkedés keltette volna TFöppdtben:: őt e nagy/változásokra, nemcsak saját korának eseményei, hanem 219
