Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Hazai német történetírók

erdélyi levéltárakban semmiféle krónika nem található a szászok őstörténetéről. Oklevelekkel dolgozni nem tud: az Andreanumből bizonyított II. Géza-kori eredetet cáfolva felkiált: "ex privileglls claudlcanter admodum gentium origtnem colllgas." (p. 16. ) De valőszintl, hogy ő Itt a formailag és jogilag kifogástalan privilégiumokba átment mesés származásmythosokra gondol: nemzetekéire és egyes családokéira. Mint említettem, foglalkozik Töppelt a magyarok, székelyek és románok eredetével is (a IV., V. és VI. fejezetben). Az első két kérdés a XVII. század eleje óta több magyar történetírót is foglalkoztatott; közülük Szamosközyt Töppelt is felhasználta. ő elfogadja Thuróczy és Bonfini, valamint prior utriusque, Marcus, a mindkettőjüknél régebbi Márkus (a Képes krónika írója) véleményét, hogy ti. a magyarok Ázsiából származnak, közelebbről Perzsia és India határairól, a Fekete-tenger partvidékéről (p.34. ). Visszautas ltja azt az elterjedt véleményt, hogy a magyarok a hunok scythlal népéből erednének, s hogy Pannoniába Scythiának akkoriban Juhria néven említett részéből jöttek volna be, mely terület a moszkovita nagyfejedelem alatt áll, s melyet állítólag akkor is magyarul beszélő nép lakott. Ennek a hírnek első "kovácsolója" szerinte Sigmund Herberstein volt, tőle vette át a lengyel Mlechovius és mások, végül Leuenklau is. "Ita ab uno in alios que alios manavit, ut sólet, opinio." (p. 3233.) (Érdekes forrásszármaztatás

l művelet!) Leuenklau már "veteres Juhriae tndigenas eadem adhuc cum Hungaris lingua utl divinavit. " (p. 33. ) Töppelt itt túloz, Leuenklau csak azt írja, hogy a magyarok és juhriaiak egy nyelven beszélni feruntur|9) Felületesség ez Töppelt részéről, vagy az Andreanumnál követett azon hamisító törekvés, amivel Valentin Frank megvádolta? Mármost Töppelt, minthogy mesének ítéli a hírt, mely szerint még az ő idejében is voltak a magyarok ősi lakhelyein magyarul beszélő népek, kuriózumképpen közli teljes egészében Szamosközynek ugyanezt valló elbeszélését (pp. 36-38.), de anélkül, hogy kritikát gyakorolna rajta. A magyarok ázsiai származási elméletét ezért fogadja el, mert ez neki "verlor videtur", de meg, mert az a "doctlssimis vlris, consensu omnium pene Hlstorlcorum appro batum est." (p. 33.) Kitér a hunokra Is, és más római történetírókból (Plinlusból, Justlnus II. könyvéből) szedi össze az adatokat, melyeket a hunokra és magyarokra vél vonatkoztathatni. Még Herodotost és Ptolomaeus térképét is felhasználja. De legalább eredeti írókra akar visszamenni, s nem a saját korabeli feldolgozásokra. A maga feltevése bizonyítására, hogy ti. a magyarok Ázsiából származnak, felsorakoztat egy a XVI. vagy XVII. században megjelent könyvet Kínáról. Ezt közelebbről nem határozza meg, csak annyit mond róla, hogy ez az utóbbi két században az egész világ felkutatására történt nagy fáradozásnak egy terméke, (pp. 35 -36. ) Minthogy, véli Töppelt, Pllnlus magar

i népekről szól (máshol megari

t ir), kiket Indián túlra helyez (L. VI., c. 20.), ez a leirás Kínáról pedig Kína egyik szomszédjaként megorlkró

l mesél, kik Igen harciasak, kétségtelen, hogy ezek a megorl

k azonosak Pllnius megarÍj

aival és hogy ezek a magyarok ősei! Ehhez csak azt teszi hozzá: ha mindaz igaz, amit ez a leírás Kináról előad! (p. 36. ) Hogy Pllnlus és ez a leírás Kínáról túlságosan távol esnek egymástól, hogy közbeeső fokokat, forrásadatokat kellene keresnie, arra Töppelt nem gondolt. Az ő történeti módszerében döntő volt két névnek, egy görög írónál olvasott és egy távolkeleti utazó által feljegyzett, egymástól vagy másfélezer évvel elválasztott névnek véletlen egyezése, hogy e két névvel jelölt népet azonosnak tekintse. Csak az okozott neki némi kételyt, hogy esetleg a Kínáról szóló leírás nem mond igazat. Ezek után még ujabb írókat Is felsorakoztat Töppelt, kik, ha röviden Is, de a magyarokról szólnak. így a byzáncl Laonlkos Chalkokondylast, vagy a XVIII. századi Paulus Diaconust, a langobardok történetíróját. Érthetetlennek tartja, hogy a XI. század végi Zonaras és a többi (IX. -XII. ) századi byzánci" történetíró a magyarokat türköknek nevezi, (p. 44. ) 212