Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Hazai német történetírók
annak megállapításával, hogy Erdély többi lakói: a magyar, a székely és román mind későbbi advéna, tehát a szásznak kellett a gótok-dákok leszármazottainak lennie. Hiszen csak ez beszél németül, mint a gótok.8) Igy bizonyltja Töppelt a maga tételét, s a következőképpen cáfolja meg az ellenkező véleményeket. Mindenekelőtt azt kell cáfolnia, hogy a szászok későbbi (VIII.XII. századi) betelepültek. Bonfini szerint Nagy Károly küldte volna Ide a Németországban levert szászokat - e véleménynek, mondja, ezer követője akadt - (p. 13. ). Mások szerint II. Géza hívta be őket, végUl hitelt talál a mese is: a fabula Hamelnensis, hogy t.i. a Hamelnből a jól ismert patkányfogó (tiblcen) által - kl maga lehetett, mondja, a Satanas - a hegyekbe elcsalt fiuk vándoroltak volna Erdélybe 1284ben, s ezektől származnának a szászok. Lássuk az elsőt, a Bonfini-félét. Töppelt szerint, noha Bonfininak sok követője akadt, a jó történetírók hallgatnak arról, mintha Nagy Károly telepitette volna Erdélybe a szászokat. Hogy kik ezek a "jó történetírók", azt nem mondja meg. Másik érve: Blondus szerint Nagy Károly a szászokat Belgiumba telepítette át, hogyan küldhette volna ugyanő ugyanezeket Erdélybe ls? (p. 14. ) Ez megint pusztán logikai érv, s már helyesebb következő cáfolata. Bonfini ellentmond maga magának, mondja Töppelt, mert máshol azt állítja, hogy a németek a hun birodalom felbomlása következ tében jöttek be a mai Magyarországba, (p. 14. ) Bonfinire különben sem kell hallgatni, mert sok nem hiteles dolgot beszél, szintúgy Thuanusra sem, mert ez csak Bonfinit követi. Akik szerint - folytatja Töppelt cáfolatalt - II. Géza hívta be a szászokat, azok az Andreanumra, II. Endrének a szászok részére adott 1224. évi privilégiumára hivatkoznak. Ebben - e tétel hirdetői szerint - az áll, hogy a "saxones a ... Gelsa ... vocatl fuerant", azzala szabadsággal, melynek helyreállítását 1224-ben Endrétől kérték. Mármost, Töppelt - ugy látom - az Anderanumnak egy oly példányát vagy másolatát olvasta - ő ugyan az eredetire hivatkozik -, melyben nem vocat l, hanem donat i áll, vagyis ebből a szövegből valóban nem következik, hogy II. Géza hívta volna be őket. Honnan ez a súlyos következményű szövegeltérés? Valentin Frank a szászok grófja, kl szintén foglalkozott a szászok eredetével, egyenest azzal vádolja Töppeltet, hogy ő meghamisította a szöveget. (Pukánszky, i.m., pp.389-390.) Lehet, de nem bizonyítható, mert kérdés, vajon Frank az eredeti Andreanumot ismerte-e. Ez ma nem Ismeretes, viszont be kell vallanunk, hogy a donat i jobban illik a szövegbe, mint a túlságosan kurta vocati , mely csak a beh ivás tényét emlitl egész mellékesen, de mit sem mond a behivás körülményeiről, továbbá Töppelt még két hosszabb interpolációt ls közöl az Adreanumnak nála is extenso közölt szövegében, melyek semmi összefüggésben sincsenek a szászok eredetének kérdésével, s melyeket aligha hamisíthatott be szintén ő. Ugy vélem, Töppelt nem hamisította meg az Andreanumot, hanem annak egy más, bővebb szövegét olvashatta. Hogy ez volt-e az eredeti, azt ma már nem lehet megállapítani. Marad mármost a "fabula Hamelnensls". Ezt a mesét Athanasius Kircher, S. J. hirdeti, a XVII. század egyik legnagyobb archaelogusa, a r őmal M useo Klrcheriano megalapítója és névadója (1601-1680.). Töppelt, elég sajátságos egy olyan kritikus nál, kinek legfőbb kritikai mértéke a valószínűség és hihetőség, ezt a hamelnl képzelt eredetmondát nem mint dajkamesét utasltja el, hanem komolyan foglalkozik vele, igaz, Itt helyes kritikai érzékről téve tanúságot. A "fabula Hamelnensls" elvetendő, mert Jő történetírók (kik ezek?) nem említik (p. 12.), de megmert az időrend ls ellene mond. Ktrcher szerint ugyanis a hamelnl exodus 1284-ben történt, márpedig a szászok 1224-ben, tehát hatvan évvel azelőtt kapták meg híres privilégiumukat, a fentemlltett Andreanumot (p.12.). Már nem ily helytálló Töppelt további érve, hogy ti. a szászok maguk mit sem tudnak e meséről (p. 11. ), igaz, teszi hozzá, hogy az 211
