Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Hazai német történetírók

suit. 2) Tehát más íróktól független elhatározást vall fő Indítékául. Igaz, maga nem becsUll Ily nagyra az "antlqultast", s fanyar gúnnyal állapltja meg az olvasóhoz Intézett előszavában, minő túlzásokra ragadja az embert a régiség túlbecsülése. Az ókor, mondja itt, a régi időket aranykornak érezte, saját korát vaskornak, s mert még közelebb volt a (mindenséget teremtő) Istenekhez, előkelő családjait azoktól származtatta le. Az emberi erények értékmérője az ókorban az ősök erényei voltak, s így van ez a modern kor gondolkodásában is, noha ez sokban különbözik az ókorétól. Mint az ókorban, ugy ma sem ér semmit sem, ami nem régi. Az erény nem nemesiti meg még a nemest sem, sőt csak az "generosus", aki Némróttól származtatja magát (ami a régi magyar krónikákra alapított "scythlal" magyar nemesség elmélete ellen szól)3), s a legnagyobb tudós is tudatlan, mert nem élt Cicero korában, ha nem irt meg legalább száz kötetet. Még a vértanukat sem becsülik meg, mert nem Dlocletianus vagy Tiberius, hanem mások sanyargatják őket, de még nemzetek Is csak akkor tiszteletreméltóak, ha barbároktól származnak. (Ez megint a magyarokra vonatkozik, de mindjárt hozzáteszi enyhítésül, hogy Róma egyenest a Lupát vallja őse táplálójának, akitől bizonyára rapacitását és világhóditásban klelégithetetlenségét örökölte. ) Ezért derítette ki mai korunk nemcsak a nemzetek, hanem a "privata familiák" eredetét is. Én, mondja, rövid leírását adom dicsőséges hazámnak, eredetével és régiségeivel együtt, a franciák és szomszédos spanyolok kedvéért.^) Ez célkitűzése, ezek bevallott indltóokai. Töppelt tehát nemzete, az erdélyi szászság eredetét kutatja, valamint az Erdélyt lakó másik három nemzet: magyar-székely-oláhét, mellette e népek etnográfiai leírását adva, mindezt külföldi: francia és spanyol olvasóközönség számára.5) Töppeltet azonban nemcsak tudományos szempontok vezetik az eredettörténeti kutatásaiban, nemcsak az antiquitas öncélú, hanem az antlquitasra alapított politikaijogi előnyök is. ő igen fontosnak véli tudni azt, hogy melyik népe Erdélynek az őslakó, melyik előzte meg a többit.6) Jó tudni - mondja egy helyütt -, ahol több nép vegyesen lakik egy földet, hogy melyik foglalt ott magának először hazát, vagy pedig ősei erényeivel szerzettet örökölt, melyik tört be erőszakkal, vagy kéredzkedett be. Mert a régebbi foglaló a régiség alapján több jogot követel magának

, mlg a később bejött, tudva, hogy idegen földre telepedett, s igy gazdájának engedelmeskedik. Ezek után csak természetes, hogy Töppelt a szászokat tartja Erdély őslakóinak, Illetőleg az őslakosnak tartott gótok kései maradványának, kik Itt éltek már a római hóditás előtt, így olvasta - Cárion krónikájában! (pp. 27-28.), s ennek uj kiadójánál, Melanchtonnál is! Hogy Frölich is Igy vélekedik (1.: Prodromus, Bél, Adparatus, I. 395.) azt nem említi.

7) De Cárion és Melanchton, a két nagy protestáns német világkrőnlkás tekintély tételét Töppelt a maga érveivel Is alátámasztja, másfelől a másképp vélekedő Irók nézeteit cáfolja. Igy kezdi érvelését: Első számú érve - mert érveit számok szerint rendezi - etimológiai: Dacl-ból lett Deci, ebből Detsen, sive Detschen, ami "facllis lapsus", (pp. 25-26. ) Nem naivabb etymológla ez, mint sok más korabeli etymologla. De meg II., III. és IV.sz. érvel szerint: a szász mindig külön nép volt a némettől, már Tacitusnál isi Ma sem érzi magát vele egynek, s azt a francia Monsleur-ből származó címmel Muesr-nek nevezi. V. érve Igen logikus, de történetellenes, csak okoskodással nyert és a tényektől függetlenített érv. Töppelt szerint ul. a ma Erdélyben lakó valamelyik népnek az ősi eredeti dák = gót lakosság utódjának, maradványainak kell lennie, hiszen ha a római coloniák maradványai - ő Is ezek maradványainak tartja a románokat - malg fennmaradtok, akkor a gót (dák) nép sem pusztulhatott el nyomtalanul. Ahelyett, hogy e gót (dák) maradványok folytonos Jelenlétét Erdélyben kimutatná, s bebizonyítaná ezek szerves kapcsolatát a korabeli szászokkal, s felkutatná a szászok valódi bejövetele korát és körülményeit, megelégszik 210