Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt

hogy Burgio pápai nuncius türelmetlenül Ítélte meg a szerencsétlen ifjút, de mégis melléje kell helyeznem az <5 véleményét Broda rie sénak: Lajos gondatlan ifjú, akit min denki gyűlöl lustaságáért. (Mon. Hung. Vat. II. 1.) Viszont Lajos bátor, lovagias és felelősségteljes fellépése a mohácsi táborban, mikor csakis a király személyes vezérlete alatt harcolni hajlandó magyar urakat megszégyeníti, vagy mikor rohamra indul, nem vall lustaságra. Igaz ugyan az is, hogy mikor a támadásra jelt adnak, s a harci sisakot fejére illesztik, halálosan elsápadt. A pszichológiai motiváció iránti finom érzékkel élénken ecseteli Brodarics, főképp Lajos tépelődéseit, mig a fegyelmezetlen és elbizakodott végbeli közkatonaság terrorizmusa kikényszeríti a végzetes támadást: "videbat omnem rei male gestae aut occasionis praetermissae culpam in se unum conjectum iri": Őt okolták a már megtörtént hibákért, s kedvező alkalmak elmulasztásáért. Jellemzi Brodarics többi szereplőjét is, rövid, párszavas, magvas jelzőkkel, mint azt Thurőczynál is olvashatta, ezek tehát a középkori magyar történetírásból való kellékek, de Liviusi reminiscentiák is. Csak Perényi Ferenc váradi püspök jellemzését emelem ki, a nagytehetségű de romlott fiatal humanistáét, a mohácsi katasztrófa szellemes és cinikus megjősolőjáét, mert ebben Brodarics túlmegy egy egyén karakterizálásán, s az egész magyar főúri rend fiatalságának mond megszívlelendő intelmeket: ez a Perényi Ferenc lett volna a kor legkitűnőbb irója, ha idejét elméje kiművelésére fordította volna, s nem azokra a kicsapongásokra, melyekre a fiatal főnemesek a maguk és a haza nagy kárára idejüket pazarolni szokták. Vagyis Brodarics itt egy súlyos társadalmi bajra: a főúri rend komolytalanságára mutat rá, s arra a kárra, amit ez a hazának jelent. Alljon itt még Szálkáiról szóló véleménye. Ez a népi származású, nagytehetségű és tudásu, de teljesen etikátlan pénzhajhász és karrieresinálő kénytelen volt Brodarics javára lemondani a kancellárságról, "már akár mert másképp nem cselekedhetett, vagy inkább, hogy kényelmes életet folytathasson". Brodarics módszerét, kritikáját, lelkiismeretes értesülés-beszerzési eljárását jellemzi, hogy II. Lajos halála körülményeiről igen tartózkodóan irt, csak azt mondja, amit látott. Amitől kezdve aztán "nem látták többé a királyt a menekülők között", arra vonatkozóan Sárffy Ferenc győri várparancsnok jelentését követi, ki Czettricz Ulrikkal, II. Lajos kamarásával együtt a király holttestét a Csele patak partján megtalálta. II. Lajos Brodaricsnak 1517-ben adott cimerbővitő levelét ellenjegyezte mint kancelláriai titkár Piso Jakab, a kitűnő humanista, s talán éppen ennek gondolatait fejezi ki ez az okmány - azt mondja, hogy nincsen szebb dolog, nincsen dicséretreméltóbb, mint az irodalomban kitűnni, még ha csak középszerűen is. (quod elegantius, quam in ea (sc. littera) vei medioeriter excellere.) (Tört. Tár. 1908. 343.) Brodarics Descriptioja azonban nem középszerű terméke a korabeli majjyar irodalomnak, mert történetírói lelkiismeretességével, alaposságával, de meg előadás, felépítés és stílus tekintetében is humanista történetírásunk egy gyöngyszeme. A modern történetkutatás számára pedig a mohácsi katasztrófa legelsőrangu, teljes hitelű forrása. Kiadásai: De conflictu Hungarorum cum Turcis ad Mohacz verissima deseriptio. In lucem edita a Mathia Pyrserio. Krakkó, Vietorls, 1527. ápr. 18. (L. : RMK. , III., 270.) - Továbbá Zsámboky Bonfini kiadásaiban, Basel, 1568. Frankfurt, 1581. Hanau. 1606. Köln, 1690. - Majd: Reusner, J.N., Syndromus rerum Turcico-Pannonicarum. Frankfrut, 1603. és ugyancsak Zsámboky-ból: Calendarium Jaurinense, an. 1756. - Szintúgy: Schardius redivivus-ban, Glessen, 1673. Önállóan: Narratio 20