Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Hazai német történetírók

város és polgársága, különösen a legfelső, ^vezető rétegnek érdekelt. Mert a Halnék Is, mint a Cramerek, vagy a Tllrckök, a lőcsei evangélikus polgárság legfelső: litte ratus, jómődu kereskedő és iparos rétegének tagja, melyből kerültek ki a birák, egyéb hivatalnokok, tanítók és a tanács, meg a képviselőtestület tagjai. Úgyhogy a Lőcsei Krónikában is ezek törekvései, felfogása, nézetei nyilatkoznak meg. Hain Gáspár 1687. április 20-án halt meg Lőcsén. Hain az ő Szepesi vagy Lőcsei Krónikájában (Zipserische oder Leütschaverische Chronica) - irta ezt "der lieben Posterität zu Nachricht" - nem elégedett meg krónikás elődei - kezdve Sperfogeltől - kortörténeti feljegyzéseivel, hanem a Szepesség és német lakóinak egész történetét akarja adni, kezdve a legrégibb időktől. Ebben Frölich Dávid példáján indult: Frölich erősen kritikátlan szepességi őstörténeti kutatásalt, melyeket ez a "Der Vralte Deutsch-Vnger is eher v. Siebenbürgischer Landszmann" c. könyvecskéjében dolgozott fel (RMK. II., 576.) erősen fel is használta, amennyiben a szepesi németség eredetére vonatkozó naiv megállapításait egyszerűen átirta. Egyébként krónikáját - a korabeli, még humanista tradíciókat követő történetírók mintájára - Lőcse város földrajzi (helyr; jzi), társadalmi, néprajzi, gazdasági leírásával vezeti be, felsorolja templomalt, jelentősebb épületeit, műemlékeit, s jellemzi a város alkotmányát (Polizei-Ordnung). Ez kétségtelenül az ő müve. Történeti elbeszélését a szepesi németség eredetével kezdi, s ezeket - Frölich Dávidot követve - a gepidák és gótok leszármazottéinak, és a Szepesség őslakóinak tartja. Átvette Frölichtől a Scepusium névnek a Gepidia névből való naiv levezetését is.2) A magyarok "második" bejöveteléről - ez elnevezés a magyar krónikás hagyományból való - csak röviden emlékezik meg, s ezt - nem tudom honnan - 144-re teszi. Ez előtt csak Attiláról és a hunok pannóniai és európai szerepléséről szól, de nem mondja - miként a krónika -, hogy ez volt a magyarok első bejövetele. 934-re teszi Madarász Henrik győzelmét a magyarok fölött, 1003-ra a kereszténység felvételét a magyarok által. Ezután már kizárólag a Szepességre vonatkozó adatokat közöl. 1076-nál - Istvánffyra hivatkozva - azt mondja, hogy I.Géza hozta volna be Erdélybe a szászokat, (p. 9.) Elmeséli Kálmán királynak 1108-ban Boleszlő lengyel fejedelemmel való állítólagos találkozását, melyen - ugy véli - Boleszlő átengedte volna az addig Lengyelországhoz tartozó Felvidék birtokát Magyarországnak. Hain e helye szó szerint egyezik Leibitzer Joachim megfelelő helyével - itt mindketten latinra fordítják krónikáikban eddig követett német nyelvű előadásukat -, amiből közös latin forrásra kell gondolnunk, mert Haln egyébként nem Ismeri egyik Leibitzert sem. Leibitzer Joachim pedig "Chronlcon Polonorum" -ra (Gallus müvére) hivatkozik itten. 3) 1245-re teszi Lőcse alapítását (p. 10. ), az 1257. évre a tatár betörés megismétlődését jelzi. Ez a tatár megszállás hét évig tartott volna. E téves adatnál a Chronicon Hungarorum-ra hivatkozik, ami csak Thuróczy lehet, de ez ebben nincsen meg. Részletesebben foglalkozik még Amadé nádor és a kassalak viszályával, valamint a szepesiek szerepével Károly Róbert király rozgonyl győzelménél, helyesebben adva elő a tényeket, mint a magyar krónika. Forrását Itt nem Ismerem. Valószínűleg valami helyi, pontosabb feljegyzés lehetett.

4) A továbbiakra vonatkozóan Bal Jeromos, a Lőcsei Krónika egyik érdemes kiadója, feltételezi, hogy Haln valamilyen j»pl eredetű helyi krónikát használt forrásul 1515-1516-ig, mert feltűnő, hogy adatai az egész korszakon át egyházi érdekű eseményekre szorítkoznak.

3) 1516-tól 1537-lg Sperfogelre támaszkodik, kinek Dlariumát Igen erősen rövidítve, önkényesen kivonatolta. 1543nál, abból az alkalomból, hogy a lőcsei protestánsok a menedékkövl karthauzi kolostort feldúlták és kirabolták, közli a Karthauzi Névtelen 1506 és 1548 között Irt iratát, a Fundatlo Lapldls Refugil-t.

6) Mikor Sperfogel elhallgat, Haln átírja azokat a lőcsei krónikásokat, kiket Krónikája címlapján felsorol, s fentebb már Idéztünk. A Lőcsei 203