Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Hazai német történetírók

Krónika több helyéből arra lehet következtetni, hogy Hain sokszor sző szerint irta át e forrásait. Igy Cramer Gáspár ls első személyben szólal meg unokája tollán, és más, az eseményekkel egykorú irók szószerinti átírására mutat utóbbi részéről az az erős érzelmesség is, mellyel a XVI. -XVII. századi feljegyzések az eseményeket kísérik, valamint az ezekre következő fejlemények nem ismerése. Hain csak pótlásokat illeszthetett be az átírt szövegekbe, a lőcsei levéltárakból kikutatott közérdekű adatokat, de magára és családjára vonatkozó személyi adatokat ls. Utóbbiakban aztán ő szólal meg első személyben. A Lőcsei Krónika második része aztán, mely az egész műnek mintegy fele, Hain Gáspár önálló munkája, ő - ezt még látni fogjuk - 1653 és 1658 között kezdhetett a kórnika írásához, s az ez évtől 1684-lg terjedő szöveg a Bal - Förster - Kaufmann kiadásban mintegy a 26-tól az 515-ig terjedő lapokat foglalja le. Ebben a részben Hain saját élményeit, tetteit irta meg, hiszen mint tanácsos és biró a városban történtekről alaposan értesülve volt. Mégis itt is kellett olykor mások szóbeli előadásához is folyamodnia, például az 1674-iki fontos év eseményeire vonatkozóan. Ez évben ő ugyanis városa megbízásából a lőcsei evangélikusok érdekei védelmében Bécsben tartózkodott, hogy az udvarnál eljárjon, s távollétében .választották megbirónak. A bécsi ut 1673. október 20-től 1674. január 27-lg tartott (pp. 418-421.), és Hain * krónikája mégis napról napra beszámol az ez időben Lőcsén történtekről, köztük az ő bíróvá választásáról, s egy szóval sem a hosszú utazásról! Hain krónikáját rendszerint az eseményekkel teljesen egy Időben irta, s csak kivételesen iktat be valamit későbben munkájába, mint például az 1682. és 1683. évek történetét.

7) Elbeszélő forrásai közül Hain Miklós feljegyzései az utolsók, melyeket Hain Gáspár forrásai között megjelölt. Hain Gáspár 1653 körül járt Wittenbergben - maga mondja 1667-ben, hogy tizennégy évvel azelőtt volt ott Pomarius Sámuel tanítványa (p. IX. ) - 1658-ban lett a lőcsei iskola rektora, tehát 1653 és 1658 közé tehető az Időpont, mikor Haln veszi át a Lőcsei Krónika folytatását, hogy azt felvigye végéig: az utolsó esemény, melyről megemlékezik, országos, sőt európai jelentőségű: Buda megkísérelt ostroma a keresztény seregek részéről 1684. julius 15-től november 14-ig. Haln a legőszintébben fájlalja, hogy ez a hadi akció kudarcot vallott, (p. 515. ) Ez után a Lőcsei Krónika mai szerkesztésében már csak idegen kéztől származó egy-két bejegyzés és kiegészítés olvasható Lőcse evangélikus egyházi és iskolai ügyeiről, (pp. 515-516.)

8) Az előtte irt lőcsei birák, jegyzők, lelkészek, szenátorok Dlariumai és feljegyzései nem voltak Hain egyedüli forrásai az újkorra, 111. 1515-16-tól kezdve. Mellettük felemlíti ő maga, hogy merített a "Gemeiner Stadt Leutschau Jahrbüchern u. Verrechnungen"-ból is. Tehát krónikás elődei elbeszélései mellett a neki mint bírónak és tanácsosnak rendelkezésére álló városi évkönyvekből (mik voltak ezek?) és számadáskönyvekből'ls szerzett értesüléseket, s mint a Lőcsei Krónika nagyérdemű modern kiadói megállapították, a lőcsei városi levéltár anyagát ls kiaknázta. Hain Gáspár és elődei Szepesi-Lőcsei krónikája, mint a többi magyarországi német és magyar városi krónika - legyen az erdélyi szász városok, vagy a magyar Marosvásárhely, vagy Debrecen krónikája, - nem más, mint a legszigorúbb évkönyvezés: a városban és környékén történt, vagy azokat a legközelebbről érdeklő, kirívóbb, de legtöbbször mindennapi események feljegyzése, évek,hónapok, napok szerint. Tisztujltások, városi pénz - és birtokügyek, a polgárok életében előforduló személyi és családi események, továbbá bűnügyek, járványok, elemi csapások, az országos fejleményekből - országgyűlések, háborúk, felkelések közül - csak a Lőcsét és a Szepességet közvetlenül érintő mozzanatok, de mindenekfelett és legelsősorban a vallási küzdelmek: az evangélikusok szabad vallásgyakorlatának válságai teszik kl a Lőcsei Krónika tartalmát ls. A vallást kérdés, helyesebben az evangélikusok sza204