Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Hazai német történetírók
Frölich Dávid A magyarországi német történetírás úttörője, a hazai német humanizmus talajából kinőtt naiv polyhlstorla legnagyobb képviselője. A humanizmus históriai-filológiai örökségét követte, mikor célul tlizte kl, hogy a Kárpátokban lakó németség történetét kikutatja. 1) Késmárki származású ember, született 1600-ban; Frankfurt an der Oderben mathematlcussá képezte kl magát. 1630-ban hazajött, s a késmárki gimnázium rektora lett. Európai hírli tudós volt, kit IH. Ferdinánd császár és király udvari mathematlcusává nevezett kl. Meghalt 1648-ban Késmárkon. A magyar történetírás történetét csak másodsorban érdekli, hiszen nem magyar talajból nőtt kl. Mégsem hagyhatjuk figyelmen kivül e téma tárgyalásánál, mert mégiscsak magyarországi ember, aki magyarországi és magyar történeti problémával foglalkozott, egy általános magyar történetet Irt "Neue ungarische Chronic" elmen, melynek azonban csak bevezető kötete maradt ránk: "Der Vralte DeutschVngerlsche, Zlpserlsche vnd SlebenbUrglsche Landszmann, dasz 1st Vorläuffer Der Newen Vng. Chronic" (Lőcse, 1641. R.M.K., II., 576.), maga a chronica elveszett. Fröllchet, mint ezt a Landszmann Llppay György akkor egri püspökhöz Intézett ajánlásában maga elmondja, az "antlqultas" Iránti csodálata és hazaszeretete /mely a hazája múltjának felderítésében nyilvánult/ vitte történetírásra. Mind az antlqultas csodálatát, m Ind a hazaszeretetet a természet oltotta be a nemesebben gondolkodó emberek lelkébe, vallja. Hazaszeretete ösztökélte munkája megírására, viszont ez elé elég nagy nehézséget gördített az a körülmény, hogy az e témához felhasználható anyag Igen kicsi és elégtelen. Hiszen, mondja, őseink derekasan éltek és cselekedtek, de elmulasztották feljegyezni derék tetteiket, sok feljegyzést meg elpusztított a török, tatár, huszita és - huszár (= hajdú)! Ezért más népek előtt műveletleneknek tününk fel. De meg vannak, akik irigységből könyvtárakban és levéltárakban elzárva tartják a régi korok felkutatására használható anyagot. Ez akadályokat azonban elhárította Frölich hazaszeretete, és mégis megirta magyar krónikáját, hogy legalább az a kevés, ami még megmhradt és felkutatható volt a régi idők történetére, ne merüljön feledésbe. E Landszmannban, egyedül fennmaradt történeti müvében - a Bél által készített latin fordítás Prodromusnak nevezi - Frölich a Magyarországot lakó és valaha lakott népek eredetét és vándorlásalt kutatja, elsősorban természetesen a németekét, hogy azokat mintegy tükörben bemutathassa. (Ajánlás Lippayhoz.) Frölich valóban a legelső eredetekig megy vissza: elbeszélését az első emberpárnak a paradicsomból való kiűzésével kezdi, majd vázolja - a biblia alapján - az emberek szétterjedését a vlzözönjután, s azután__rátér a germán népek vándorlásaira, ebben főtárgyára, a Magyarországon valaha lakott germán népekére. Ugy véli, ezek gepida, Illetőleg gót Igainak maradványai az ő korában a Szepességet és Erdélyt lakó németek. Az erdélyi szászokról ugyan, mondja, némely író (Igy Bonfini ls) azt véli, hogy azokat Nagy Károly telepítette oda be. De, véli Frölich, Nagy Károly e területeket sohasem látta, 198
