Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt
"szerencsétlen ország szerencsétlen kancellárja" lett. Az első kérdésben Zápolyai következetes híve, miután csalódott I. Ferdinándban, kit pedig Magyarország jogos örökösének tudott, s Zápolyai és pártja kezébe keritette az országot. De azért tudta volna szolgálni ezután is I. Ferdinándot is, kihez különben is többször kereste az újbóli kapcsolatokat. Egyébként egy királyt óhajtott a magyar trónon és osztatlan, egységes országot. 24) A második, a török kérdésben Brodarics meg tudott a török szolgálattal alkudni, de azt azért mégis valami megalázónak érezte, s jobb szerette volna ettől is szabadnak látni Magyarországot. Mégis lemérve egymással a török lenyűgöző katonai erejét - ő a mohácsi katasztrófa tűzharcosa - (sensi Mohachum et turpem fugám, mondhatná Írónk, Horatiust variálva!) és I. Ferdinánd tétovázását, katonai gyengeségét, meg V. Károly közönyét a magyar Ügyek iránt, ugy látta, hogy Magyarország csakis a török kegyéből tarthatja fenn magát. Minthogy a köz, a haza szolgálata kötelessége minden jó polgárnak, . ezért - ugy véli Brodarics - minden jó magyar embernek meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy törökkel, tatárral, szaracénnal is össze kell működnie. 25) a harmadik kérdés, a vallási reform elkerülhetetlenül foglalkoztatta. Követeli a reformot, és ebben annyira megy, hogy követtársa Frangepán Ferenc "Iste bonus collega meus Brodericus Lutheránusnak" nevezi. 26) Brodarics kifogásait és követeléseit a pápa előtt sem titkolja. Ezek, mint már említettük, a papok házassága, a hivek számára a két szin alatti áldozás, egy reformáló zsinat összehivása, az egyházi javak halmozásának és a szenteknek képekben való ábrázolásának megszüntetése. VII. Kelemennek egyenest megirja, hogy a népek elégedetlenségének főoka a szentszék visszaélései a bucsuengedélyek körül. 27) Istenhite azonban törhetetlen, de a katholikus dogmák szőrszálhasogató vizsgálata, a scholastikus theologia, annyira visszatetszett neki, hogy emiatt keresi fel levéllel Erasmust, ennek a theologiat iskolának legfőbb kritikusát és kigúnyoló ját. Mégis, e komoly reformtörekvések és vágyak éppen elmélyülő vallási meggyőződésre mutatnak. A Verissima descriptio inditóoka és célja kettős. Eleget tenni Zsigmond lengyel király kívánságának, s felderiteni II; Lajos katasztrófáját, a másik pedig megvédeni a magyar nemzetet Cuspinianus János császári történetíró vádjaival szemben. Cuspinianus = Spieshaymer Johannes, Miksa császár udvari történetiről közt a legkiválóbb és legsokoldalúbb, a császár diplomatája, ki Budán is járt mint Miksa követe II. Ulászlónál, politikusként és történetíróként is szenvedélyesen hirdette a török elleni harcot. Most, a mohácsi katasztrófa hatása alatt abban az általános rémületben, melyet a hozzánk közelebb eső keresztény országokban ez a csapás keltett, Cuspinianus egy beszéd formájában kinyomatott röpiratban felszólította a birodalmi fejedelmeket a török elleni védekezésre, s ebben megvádolta a magyarokat, hogy királyukat elhagyták, s maguk okai szerencsétlenségüknek. Cuspinianus e röpirata nélkül Brodarics Descriptioja meg sem érthető, s talán meg sem Íródott volna, Zsigmond király kérésére sem, vagy legalább nem ilyen, a nagy nyilvánosságnak szánt alakban. Cuspinianus tulajdonképpen ugyanugy mondja el a háború közvetlen előzményeit és lefolyását is, mint Brodarics, csak rövidebben, lehet hogy nem akarta fölöslegesen nyújtani beszédét, mely alapjában véve szenvedélyes felhívás a német fejedelmekhez a török elleni harcra: ne hagyják Magyarországot, ezt a gazdag és termékeny országot az ázsiaiak prédájául, kik még hozzá Magyarország felől egyenest a Német birodalmat is fenyegetik. Kétségtelen, hogy Cuspinianus kitűnően van értesülve, hiszen Bécsben, az odamenekült Mária királynétól és környezetétől, ezek között Czetricz Ulriktól tájékozódott, ki a csatatéren Lajos közvetlen közelében állott, vele együtt menekült onnan, s halálának is tanuja volt. Azután Pozsonyba sietett, majd tovább, Mária királyné kíséretében. Igazat mond tehát Cuspinianus, mikor Írása ajánlásában azt mondja: Ego tarnen slmpliciter, ut res gest a est in nostra vicinla, 14
