Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Hazai német történetírók
Pilzről magáról csak annyit, hogy német egyetemeken tanult, nagytudásl férfiú, Rueher Jánosnak, a magyarországi császári hadak főparancsnokának kedvelt embere volt (l. fordítás, 16-22.), s hogy élénk részt vett a felvidéki protestáns vitákban. 12) Lelbitzer Joachim és Israel A szepességi német annalisztlka jelentékeny alkotása a két Lelbitzer, apa és fia évfcönyvszerű Dlariuma a XVII. század harmadik tizedéből. Ez a Diarium - igy nevezi azt kéziratában egy XVIII. századi kéz (p. 20.), a szövegben Joachim Leibitzer Verzeichnussnak, fia Libellusnak mondja (ad 1623.szept. 23.) - eredetiben maradt fenn, részben németüi, részben latinul irva, s két szepességi német evangélikus lelkész, apa és fia munkája. Semmi hivatalos jelleget nem tudok rajta felfedezni, amiben lényegesen különbözik az mind Haln krónikájától, mind a Szepesszombatitól. Kétségtelen, hogy azt a két Leibitzer saját, hogy ugy mondjam, magánhasználatára készítette, innen van benne a sok személyes és magánérdekű feljegyzés is. A Diarium túlnyomó része Joachim Leibitzer müve. Ez Lőcsén született, 1566. nov. 9-én, s előbb mertensdorfi (Menhard) dlaconus, majd ólesznal evangélikus lelkész volt. Olesznán halt meg 1623. szept. 23-án. 1 3) Joachim Leibitzer a szepesi polgárság felső rétegéhez tartozhatott (1. lejjebb), és igen mUvelt ember volt, bizonyára német egyetemen is tanult, s benne élt kora német-protestáns-humanista tudományosságában. Igy bejegyzi naplójába a XV. -XVI. század legismertebb tudósainak (humanistáinak) szliletése és halála dátumát, Laurentius de Valláét csakúgy, mint Melanchtonét, vagy Sleidanét: "cujus extat nostri temporis história luculenter scripta", sőt az 1270. évnél Aqulnoi Szent Tamás halálát is megemlíti, és felsorolja a megfelelő év knél a német egyetemek alapítását, kedzve a lipcseiétől (1409). Fiai közlil Izráel, szintén evangélikus lelkész előbb Hunfalván, majd Menhárdon (Menhardsdorf), meghalt ugyanott, 1646. december 15-én. Apja halála óta folytatta a Dlariumot, hogy meddig, nem tudjuk, mert az ma csonkán végződik, utolsó adata 1636. szeptember 17-ről való. 1 4) Izráel szenvedélyesebb ember volt apjánál, haraggal Ir ellenségeiről s Üldöztetéseiről, egyszer elárulva a szlávok ejleni ellenérzését (s ebben burkoltan német érzését) és rendi öntudatát mint a szepesi polgárság "patriclusl" rétegének tagja. 1 5) Mig Joachim, az apa, mégis inkább történeti feljegyzéseket akart adni, legalábbis összegyűjteni a világtörténet legfontosabbnak vélt eseményeit, az ujabb időkbpn pedig a magyar történetre, elsősorban a szászok, s általában a Szepességre vonatkozó általánosabb érdekli adatokat, különös figyelmet fordítva a protestantizmus keletkezésének és további sorsának, meg a tudományosság külső történetének szembeszökőbb mozzanataira - bár sokat foglalkozik személyes természetű fejleményekkel ls -, addig Izráel arról az alig 15 évről, melyről már ő számol be, nem igen ad mást, mint egyházát érdeklő eseményeket, főképp viszályokat, a lelkészek vetélykedéselt, és maga és Ismerősei személyét és családját Illető adatokat. Erről Wagner kiadása, mely erősen kivonatos, nem tájékoztat. A történetírás történetét tehát jóformán csak az apa, Joachim érdekli. A modern történetkutatás számára viszont a Szepesség és népe anyagi és szellemi műveltségére, társadalmi és gazdasági állapotaira vonatkozó adataival értékes forrás Izráel munkája ls. Lelbitzer Joachim a világ teremtése óta állította össze /maga számára/ azokat 140
