Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Hazai német történetírók

I.Rákóczi György sarcolásai, hajdúik, székelyeik, erdélyi katonáik garázdálkodásai, mint a húszas, harmincas, negyvenes évek lőcsei polgárait. Úgyhogy, bár nem lehet megállapítani, hogy melyik krónikás irta a szöveg egyes részelt, s bár e krónikások nem adnak mást-, mint általában a magyarországi városi évkönyvirók: a városban történt főbb politikai és hadi eseményeket - Lőcse szenvedőleges részesedését az országos eseményekben, mindenekelőtt a Bethlen felkelései alatt tlirt sok méltatlanságot, zsarolást -, a város belső történetét (bíró-tanácsos-lelkész választásokat), elemi csapásokat (tűzvészeket, vizáradásokat, pestist), a város gazdasági ügyeit (jövedelmeit), különös részletességgel a tokajhegyvidéki (nagybényei) szőlőkből, terményárakat, munkabéreket, meg klrivóbb bűnügyeket, és különös szenvedélyességgel és szilárd hittel a protestantizmus küzdelmeit uralma fenntartásáért, mégis (a felsorolt adatokat) oly szenvedélyes megjegyzésekkel kísérik, hogy azokból kiviláglik a lőcsei krónikások felfogása, ha elkülönülő iróegyénlségek nem is rajzolódnak ki belőlük. Rajongó vallásosság és ragaszkodás a lutheránus tanokhoz, a város és annak polgárai erkölcsi, szellemi és anyagi érdekel iránti egész valójukat eltöltő gondoskodás (ami különben hivatali helyzetűkben kötelességük is volt), a város ellenségei, az azt gyötrő, károsító "zsarnokok" elleni gyűlölet, és valami keserű, dezilluzionált pesszimizmus, de Isten kimeríthetetlen Irgalmába és jóságába vetett hit adják meg e lőcsei krónikások főbb vonásait. Az országos politikában nem foglalnak állást, a Bethlen-féle mozgalmak csak annyiban érdeklik őket, hogy Lőcse sokat szenvedett az átvonuló katonaságoktól, különösen a hajdúk garázdálkodásaitól, rablásaitól. Egyébként sem királypárt inak, sem erdélyi (Bethlen) pártinak nem mondhatók, s egyformán üdvözlik, vendégük Bethlen "királyt" és II. Ferdinánd kiküldötteit, és egyformán átkozzák mindkét fél zabolátlan katonáit. De mégis inkább az erdélyit, székelyt, hajdút, mert ezekkel volt Lőcsének legtöbb dolga, és magát Bethlent, ki négyszer járt Lőcsén és okozott ezzel is a városnak nagy kiadásokat. A magyar király túlságosan messze volt Bécsben, róla nem mondanak, nem ls alkotnak maguknak véleményt. Csak a vallás kérdésében nem alkusznak, abban vakbuzgóan következetesek, és valósággal borzadnak a kathollclzmustól. 11) A lőcsei krónikások közül Haln Miklós és Gáspár már a XVII. század második felébe tartoznak, s ezért róluk ottan szólunk. Kiadás és irodalom

: Bal Jeromos, Förster Jenő és Kaufmann Aurél, Haln Gáspár Lőcsei Krónikája. Lőcse, 1910-1913. - Itt Sperfogelről is: pp. VI. -VII. Pilz Gáspár Lőcse mellett a felvidéki németség más városaiban ls feljegyezgettekfontosabb, helyi jelentőségű, kortörténeti eseményeket: máig fennmaradt Pilz Gáspár dobslnat evangélikus lelkész (élt 1526 és 1605 között) egy kisebb latin nyelvű trata arról a szörnyű pusztításról, melyet az 1584. október 14-én Dobslnára tört ftlekl török őrség e derék német városban és lakosságán véghezvitt. Kiadta elsőnek Klesch Dánlel, Wittenbergben, 1671-ben (R.M.K., III. 2579.), magyarra fordítva pedig érdemes, bár laikus bevezetéssel meg nem nevezett kiadó és fordító: A törökök betörése Dobslnára, 1584. október 14-én Plltzlus Gáspár latin eredetijének fordítása. Rozsnyó, 1903. elmen. 139