Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Hazai német történetírók

és belső életéről. E tekintetben Sperfogel Diariuma elsőrangú munka, mely különösen helyi eseményekről, intézményekről: birőválasztásről értesít teljesen megbízhatóan, s a város pénzügyeiről. Itt-ott kulturális adatokat is szolgáltat: a két Henckelről, Jánosról és Sebestyénről, Cox Lénárd lőcsei tanárkodásáról stb. De tájékoztat - s ez nagy érdeme - e zűrzavaros időkben a lőcselek politikai közvéleményéről is. Rendkívül érdekes, ahogy a felvidéki "öt város": Kassa, Lőcse, Eperjes, Bártfa, Klsszeben üsszeműködéséről beszámol (ezek már 1445. óta szövetségben állnak: két évenkénti gyűléseken tárgyalják közös ügyeiket)^) és Lőcse és Késmárk csúnya, egész háborúskodásig fajuló versengéséről. Megdöbbentő a tény is, de meg a mód is, ahogy Sperfogel minden kommentár és érzelemnyilvánítás nélkül referálja Perényi Péter embertelen tettét, ki 32 zsúfolt szekéren szállíttatott Kassáról és vidékéről összeszedett keresztény fiu- és leánygyermekeket és fiatal asszonyokat Nagyváradra Zápolyaihoz, ettől a törökhöz, hogy ezek ellenében váltsa ki a török által tuszul fogságban tartott fiát. A szerencsétlen áldozatokat azonban báró Fels Lénárd német hadvezér, I. Ferdinánd csapatainak parancsnoka megszabadította. (1537. május 3., i.m. 187.) A legérdekesebb talán annak az örökös aggodalomnak ecsetelése, amelyben a szegény lőcselek a két király fegyelmezetlen katonái és párthívei garázdálkodásai alatt gyötrődtek. Ők kitartanak I. Ferdinánd mellett, de ezért állandó a rettegés a szomszédos Késmárkon és egyebütt tanyázó "Zápolyanisták" vagy "Joannisták" támadásaitól. Sőt még azt ls el kell viselniük, hogy az ő királyuk, I. Ferdinánd, nemcsak hogy nem elég erős ahhoz, hogy városát megvédje, hanem még az ő védelmükre kirendelt katonaságának parancsnokai is Késmárkkal és a "Zápolyánistákkal" barátkoznak, sőt maga Ferdinánd is "jobb szereti Késmárkot és Laskit, mint a hűséges lőcseieket". (I.m. 181.) Kassa pártváltoztatása, illetőleg a Zápolyai-pártiak által csellel való és egyes kassaiak árulásából történt elfoglalása nagy csapás Lőcsére. Sokan mondogatják: ha a város eleve Zápolyaihoz állott volna, talán jobban járt volná, mert akkor a többi városok is mind odaállottak volna. Mert igen gyakran hallani Magyarországon, hogy az egy Lőcse tartotta meg a Felvidéket (partes superiores) I. Ferdinánd hűségén, másképp az egész Felvidék Zápolyaihoz hódolt volna. (I.m. 187.) Lőcse mégsem ingott meg. Egy tragikusan kettészakadt ország két király hatalmi körének határán álló város és vezetői meg polgárai nehéz helyzetét, de meggyőződésében hü kitartását igen érdekesen világítja meg Sperfogel Diariuma. Hogy munkáját valami keserű pesszimizmus hatja át, az természetes Magyarország akkori tragikus helyzetében élő írónál. Már láttuk különben is, hogy Mohács óta ez a magyar történetírás alaphangulata. Sperfogel felelősségérzetére és erkölcsi komolyságára jellemző, hogy még a politikában ls erkölcsöt követel meg, igy Perényi Péterről mondja, hogy "non conslderans honorem suum" megfeledkezve becsületéről, követel 1 forintos adót jobbágyaitól (i.m. 166. ), s ahogy Csernahora lőcsei kapitány kegyetlen ítélkezéséről vélekedik, mikor ez nem eléggé bizonyított vád alapján karóba húzatott négy cigányt (i.m. 174. ). Ami Sperfogel műveltségét illeti, erre csak annyit következtethetünk Diarlumából, hogy azon humanisztikus műveltségnek nincsen nyoma. Talán jogi képzettsége lehetett. Általában véve Sperfogel komoly, okos, felelősséget Ismerő, városa ügyeit mindenek fölé helyező ember lehetett, jó katholikus, ki mentes a babonáktól, bár kicsinyes és városa falain, annak érdekkörén tul nem látott. XXX Sperfogel történetírása nem maradt követők nélkül. A XVI. század második felében több Lőcse-városi bíró vagy tanácsos, tehát (az egy Kohl Kristóf lelkész kivé135