Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Hazai német történetírók

Is átnyúló országgyűlésről 1535 végén azt írja, hogy azon semmit sem végeztek, de aztán az 1536. év elejéhez közli a diétának a városokat érintő határozatalt.

1) A Diárluni kézirata - Wagner Károly bevezetése és a Lőcsei Krónika modern kiadói szerint - Lőcse város evangélikus egyházközségének levéltárában őriztetik.

2) Én, sajnos, csak Wagner kiadását ismerem, a kéziratról is csak annyit tudok, amenynylt erről Wagner előszavában és Bal Jeromos a Lőcsei Krónika-kiadás bevezetésében elárul.

3) Bal elmondja, hogy az eredeti 758 lapra terjed és nagyobbrészt németUl van írva, helyenként pedig latinul. A Wagner által kiadott szöveg, melyet ez Dobay Székely Sámueltől, a nagy gytljtőtől és sok irodalmi és történeti érdekű közirat megmentőjétől kapott meg, az eredetinek erős megrövidítése, talán át is dolgozása. Maga Wagner mondja bevezetésében: "Opus ipsum aliquanto spisslus esse vel eo conjlclo, quod compendium meum bene diffusum est: hoc ipsum etlam decurtare, magisque contra here plurlbus de causls necessum erat." ("Az eredeti mii valamivel bővebb lehetett, mert a compendium is elég hosszadalmas, s ezt jónak láttam megrövidíteni.") Kihagyta mindenekelőtt Sperfogel keserű kifakadása it mindenki ellen, ki szerinte Lőcse város érdekeit sérti. Az igy megcsonkított műből kiviláglóan Sperfogel kora eseményeit jegyzi fel, legelsősorban a Lőcsében és Lőcse városával történteket s ezek kapcsán a fontosabb országos eseményeket is, de csak oly mértékben és terjedelemben, ahogy azok Lőcse életére közvetlenül kihatottak. Például a mohácsi katasztrófát egykét sorban regisztrálja, de hogy azt megelőzően II.Lajos miképp foglaltatta le az egyházak kincseit, köztük a lőcsei temploméit is, azt lapokon keresztül részletezi. De ez ls lett aztán Dlárlumának egyik legértékesebb, a Mohácsot megelőző zűrzavart élesen megvllágitó része. A Diárium különben első részében minden konstrukció nélküli évkönyv-írás, minden belső összefüggés nélküli feljegyzések Időrendi sorozata. Ebben az első részben Sperfogel nagy részletességgel foglalkozik Lőcse pénzügyeivel, ugy annyira, hogy első lapjai számadáskönyvhöz irt jegyzeteknek látszanak. Később azonban, mintegy a 20-as évek közepétől, a szerencsétlen polgárháború kitörésétől kezdve már összefüggőbb elbeszélést kerekít kl. Legelsősorban saját élményeit jegyzi fel, de kis részben másoktól - szemtanuktól — nyert tudósításokból is merit. Amit mástól hallott, azt nagyon óvatosan itéll meg. Tárgyi tévedést a Diáriumban nem találok, csak Időrendit. Sperfogel erős katholikus, és I. Ferdinand híveként állást foglal az előadta eseményekkel szemben. De itt is Lőcse neki az első, és ha szeretett városát sértik, akkor nem kíméli még királyát, I. Ferdinándot sem, még kevésbé ennek katonáit. Katzlaner sanyargatja a Ferdinánd-párti szepesi népet, Lőcsével szemben a Zápolyai-párti Késmárkhoz sztt, összedolgozik a mindenki által gyűlölt lengyel Laskl Jeromossal, mert mindezek megvesztegették! Általában viselkedésével (tétlenségével) nagy kárt okozott I. Ferdinándnak, de meg szégyent hozott az egész németségre ls (178.), írja Sperfogel. Perényi Péterről körülbelül olyan rossz a véleménye, mint Szerémlnek, csak azt civilizáltabb formában mondja meg, legalábbis ahogy Wagner azt közölni jónak látta. Nem nevezhetjük az események okai keresésének, történeti oknyomozásnak, hanem inkább pártállásfoglalásnak, ha Sperfogel kijelenti, hogy Szulimán hadjáratát Bécs ellen Luther Márton, Zápolyai és Laski Jeromos okozták (l.h. 151.), s hogy I. Ferdinánd és V. Károly a protestáns német fejedelmek miatt nem tudják megvédeni a kereszténységet a török ellen (u. i. és psstm.). Mert mélyebb történeti gondolkodást vagy képzettséget nem kereshetünk Sperfogelben, ki gyakorlati gondolkodású, gyakorlati közigazgatási pályán működő, kisvárosi politikában nagy szerepet vivő ember. Mégis az ő Diarluma jelentős láncszeme a már ismert szepesszombatl krónikával kezdődő szepességi évkönyvező Irodalomnak, helyi történetírásnak, melytől nem kívánhatunk mást, mint pontos és megbizható adatokat az érintett helység történetéről, 134