Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Hazai német történetírók

HAZAI NÉMET TÖRTÉNETÍRÓK A magyar újkori történetírás kezdetein a nagyszertl humanista kortörténetek (Brodarlch, Forgách) és kezdetleges világkrónika-próbálgatások (Bencédi) mellett partikuláris, helyt történetírás ls kialakult. Már a XV. században írtak a Szepességben tiszta szepességi érdekű évkönyv-, vagy rövid krónikaféléket, ezt a XVI. században uj alapokra helyezik Sperfogel Konrád, s az ő folytatói, mig a XVI. század közepén az erdélyi szászok ls előlépnek kor- és helytörténeti, erdélyi, városi polgári évkönyveikkel. Mlg Forgách, a pádual egyetem neveltje, és az olasz humanista Brutus a magyar történetírást az olasz, részben német humanizmus hatása alatt mUvelték (hiszen nemcsak Forgáchra tett mély hatást németországi és németalföldi utja és a bécsi és prágai udvarbanl tartózkodása, hanem Brutus ls bejárta a német kulturterületet ls), a szintén Páduában tanult Báthory István udvarában, Forgách mint a főnemesség műveltjei történetszemléletének és világszemléletének latin nyelven megszólaltatója (ámbár ily hatalmas egyéniséget, mint Forgách, nehéz beosztályozni egy rend képviselőjének: Forgách sokkal inkább a maga véleményét mondja el, semmint főrangú társalét), addig távol a fejedelmi székhelytől, már tisztán németországi hatások alatt és saját százados körülhatárolt erdélyi szász kultúrájából, a XV. század óta Itt ls virágzó humanisztikus művelődés autochton hajtásaként, de legfőképp a Németországból behatolt hitújítás,- s ennek kapcsán a szász Iskoláztatásban végrehajtott reformok következéseképpen ls, Erdély német lakossága megalkotja a maga polgári, szászérdekű, protestáns szempontú, német nyelvű helyi történetírását: az ő népe szempontjaiból művelt, és a protestantizmus érdekeit mindenekelőtt figyelő, de Magyarország történetének keretébe illesztett évkönyvezését. Jelentékeny ösztönzői e magyarországi, mind szepességi, mind erdélyi szász történetírásnak a mohácsi vész óta az egész országra zuduló végzetes háborús és politikai események ls. Lássuk előbb a szepesi németek évkönyvezését. Sperfogel Konrád, az kl ismét a szépséges Szepességbe, ennek ls a török dulástól megkímélt, s ezért sok középkori és újkori műemlékét máig átmentett, városi életét a középkor óta megszakítás nélkül folytonosságban fenntartott fővárosába, Lőcsére vezeti a történetírás történetének kutatóját. Sperfogelről magáról alig tudunk valamit, ezt a keveset ls tőle magától, s az ő müvét erősen kiaknázó Haln-féle XVII. század eleji krónikából tudjuk. A XV. század utolsó harmadában születhetett, 1514-ben legalábbis már lőcsei városi tanácsos volt. Nem volt magyarországi származású, Konstanzból, a Bodeni tó partjáról vándorolt be Lőcsére, melynek közéletében jelentékeny szerepet játszott, és az 1515., 1516., 1517. és 1523. években viselte a városbírói hivatalt ls. Hogy mikor és hol halt meg7 nem tudni. Mint Lőcse város bírája jegyezgette fel az 1516-tól, első bíráskodása évétől 1537-ig terjedő Időben a városát érdeklő eseményeket. Munkáját dtarlumnak nevezte el, noha nem napról napra jegyzi fel mondanivalóját, hanem olykor hosszabb időközökben. Ezért követhetett el oly időrendi tévedéseket, mint az, hogy Bécs első török ostromát 1528-ra teszi. Más helyein azonban Dlarlumja az eseményekkel közel egykorú keletünek vehető. Például az 1535-ben I. Ferdinánd által összehívott és 1536-ba 133