Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Jogtörténet és rövid krónika

Mossóczy nem elégszik meg az erkölcsfilozófiái és természetjogi megoldással, ha nem theolőglailag is taglalja a felvetett problémát. Ugy látja, hogy rosszat cselekedvén, az ember megvakította Istentől nyert képét (A Deo sibi datam imaginem obcaecarunt). Innen Van, hogy noha az erény csak egyféle (virtutis una est species), a gonosz azonban számtalanféle (pravitatis vero innumerae) (sc. species). Tehát a blinök folytonos sokasodása miatt kellett a törvényeket is sokasitani, hogy megőriztessék az államban (respublica) a béke és az igazság. A magyar törvények összegyűjtésére pedig a következő meggondolás vezette Mossóczyt: Minthogy mindenkinek illik ismernie a törvényeke

t, nemcsak azért, hogy a régiek történetét megismerhessü

k (ez az előbb emiitett, módszertanilag fontos kijelentése!), hanem azért is, hogy mindenki tudja, hogyan kell a közdolgokban cselekednie, s hogyan a magánéletben, s mit kell kerülnie, hogy életünket a béke és a király méltósága szerint rendezhessük be, ezért érdemesnek láttam - mondja -, ha a régi királyok törvényeit összegyűjtöm, szövegüket a hibáktól megtisztítom és kiado

m, a régi, eredeti kéziratok gondos felkutatásával és összehasonlításával

. Ez az alapvető forráskritikai elv tehát itt szögeztetik le először magyar irásmüben.

5) Ezt a müvet az ország már száz év óta kivánja, I. Ferdinánd el is rendelte annak elkészítését. Az én feladatom, mondja Mossóczy, hogy hiba ne legyen e műben. Ezt azonban Mossóczy csak programként állította fel munkájához. A valóságban müve aligha más, mint a magyar törvények Ilosvay codex néven ismert gyűjteményének másolata. Ez a törvénygyűjtemény (datálva 1544-re van, és nevét első tulajdonosáról, Ilosvay István egri prépost - és püspöki helynöktől nyerte) megvolt Mossóczy könyvtárában, aki azt Telegdy Miklóstól kapta 1582-ben. Ez a kézirat aztán a bécsi udvari (nemzeti) könyvtárba került (Tab. cod. 84961, onnan pedig 1932-ben a M.N. Muzeum könyvtárába. (Kézirattár, Fol. Lat. 4023. )

6> Mossóczy az egyes királyok törvényeit időrendi sorban adja, s közéjük ékeli a megfelelő helyekre a megfelelő királyok rövidke történetét, megint csak egy olyan királyjegyzék formájában, mint amilyent Gregorlancz is alkalmazott, s amelyet a modern magyar történetkutatás a Knauz Nándorról elnevezett un. rövid krónika csoportjából ismer. Mossóczy éppúgy nem végzett itt önálló munkát, mint Gregoriancz: királytörténetecskéje részben a Knauz krónikával, részben Gregoriancz Quadripartitumbell krónikájával egyezik. Mégis néhol érzelmes megjegyzéseket sző a magyar királyok egykor megrendítő sorsa színtelen, adatszerű referálásába. Álmos és Béla megvakltásánál, II. Béla uralmának elbeszélésénél Bonfiniból ir ki pár szívhez szóló mondatot. Tárgyilag csak saját püspöki székhelye, Nyltra történetéből tesz hozzá adatokat: II. Gézának tulajdonítva püspöksége alapítását, s első püspökének, Eduárdnak nevét is feljegyezve (p. 45. ), Károly Róbertnél pedig részletezi, hogy Csák Máté miként dúlta fel a püspökséget, még Szent Zoerárd ezüst koporsóját sem kímélve, mert János akkori püspök Károly pártján állott. Zsigmondtól kedve aztán mindinkább eltér a másik két, eddig követett rövid krónikától (Knauz és Gregoriancz Quadripartltumbell szövegétől), s azokat Bonfiniból bővitl, kire Mátyásnál hivatkozik is (p. 141.). n.Ulászlónál Inkább a Zsámboky-féle kivonatot követi. II. Lajos történetét önállóan és részletesebben adja, mint Zsámboky, szintúgy Zápolyai és I. Ferdinánd történetét ls. Miksáról és Rudolfról egész röviden szól. Természetes, hogy e krónlkácska erősen Habsburg-párti és Zápolyai-ellenes. Kiemelendő még, hogy mind Gregoriancz, mind Mossóczy részletesen leírják az egyes királyok pecséteit ls, ami gyakorlati célja és inditéka mellett is pecséttörténeti rudimentumnak ls tekinthető. Hogy megjegyzik azt ls, mely királyok oklevelei tartandók meg, melyeké nem, annak oklevéltan-történeti szempontból nincsen jelentősége. 127