Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Jogtörténet és rövid krónika
A szokásjog kodifikációja mellett a már eleve, meghozásukkor írásban rögzített törvények helyes szövegének megállapítása volt a nagy feladat, melyet a XV. század vége óta a magyar jogi élet szintén megoldani kívánt. Ez is történetkutatói és filológiai kritikai munkát igényelt, s a történetírás-történet ezt éppúgy nem hagyhatja figyelmen klvttl, mint a szokásjog-kodifikációs törekvéseket. Mert a törvénykiadási munkálkodások is a történeti jog, s általában a történeti érzék hatalmas megnyilatkozásai, amiről egyes pozitiv megállapításaik is tanúskodnak. Azonkívül e törvénygyűjtemények, - sőt a Quadripartitum ls - közölnek egy-egy rövid krónikát ls, az úgynevezett Thuróczy codex pedig egyenest a Képes krónika egyik variánsát tűzte a törvények élére. Mossóczy Zakariás müve volt a magyar királyok törvényeinek összegyűjtése. 4) Egy részük már Bonfini 1581. évi frankfurti (majd 1606. évi hanaui és 1690. évi kölni) kiadásában napvilágot látott Zsámboky János gondozásában, teljes vagy majdnem teljes gyűjteményüket pedig Mossóczy adta ki először 1584-ben Nagyszombatban. Mossóczy (Rohosnik) Zakariás született 1542-ben, valószínűleg Mosócon (Turóc m.). Nem volt (ahogy mondták) M. László királyi kamarai hivatalnok fia, hanem Rohosnik Menyhért, egyébként ismeretlen egyén, de nemes emberé. Ifjúkoráról mit sem tudunk, csakhogy korán az egyházi rendbe lépett, és még nem is volt 20 éves, mikor nyitrai kanonok lett, 1578-ban aztán váci, 1582-ben nyitrai püspök. Kiváló jogtudós és humanisztikus műveltségű férfiú, ki a nádor mellett itélő bíróként is működött. Meghalt 1587-ben Nyitrán. (L. mindehhez: Ivánji Béla, Mossóczy Z. és a magyar Corpus Juris keletkezése. Bpest, 1926. 4-42.) Elete főműve volt ez a decretum gyűjtemény, a "Corpus Juris Hungarlcl", melynek összegyűjtésében, kiadásában társa volt legjobb barátja, Telegdy Miklós pécsi püspök. A gondos levéltári kutatás - a törvények kéziratainak összegyűjtése -, a pontos filológiai, mondhatni szövegkritikai munka, mellyel a régi magyar törvények szövegét "régi, eredeti kézirataik összehasonlításával a hibáktól megtisztította", e kritikai munka alapelveinek programszerű leszögezése a bevezetésben, s az ugyanebben a bevezetésben előadott jogfilozófiai elmélkedés kijelentései, hogy ti. a törvényekből ismerjük meg a történetet: vagyis a törvénynek a történet forrásai közé emelése, helyet biztosit e nagyjelentőségű kiadványnak és kiadóinak a magyar történetírás történetében is. "Miért van az - veti fel Mossóczy a kérdést Rudolf királyhoz intézett bevezetésében -, amiről már a régi bölcsek is annyit elmélkedtek, hogy noha az emberekben - in humano genere - természettől fogva (naturae instlnctu) egyformán megvan az ész és Ítélőképesség megkülönböztetni a jót a rossztól (honesta et turpla), s hogy azt kövessék, ezt meg kerüljék, mégis olyan sokféle és szinte ellentmondó törvényeik vannak a különböző nemzeteknek (inter omnes natlones leges dispersae, librlsque innumerls comprehensae ... tot scita et instltuta inter se quodammodo contrarla extarent), hiszen Plato s az ő követője, Cicero azt állították, hogy mindannyiunkba egyugyanazon törvény van beoltva (de una lege omnibus nobis indita dlsseruerunt). " A választ az erkölcsfilozófusok (morális dlscipllnae Indlgatores) adják meg: azért oly sok és eltérő a törvény meg a jog, mert az emberek természetét a rossz kívánságok és szokások megrontották (tantae legum lurumque multitudlnls et dlscrimlnls causam In naturae nostrae per malas cupiditates et consuetudlnes deprvataionem relecerunt). 126
