Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Népi történetírás - históriás énekek

NÉPI TÖRTÉNETÍRÁS HISTÓRIÁS ÉNEKEK Tinódi Sebestyén Ismeretes, s már többször meg ls emlékeztünk róla -, hogy énekmondók a magyar nemzet múltjának nevezetes mozzanatalt, fialnak katonai jeles tetteit Igen régtől fogva - már a honfoglalástól kezdve, sőt azt megelőzően ls - énekekbe, költeményekbe foglalták, hogy azok emlékét megőrizzék - tehát kimondott történetírói célt követve -, s hogy azokkal a kortársakat és eljövőket hasonló vltézkedésre buzdítsák. A XI. -XII. században még élő pogány - és kereszténykori magyar hősi költeményekről, énekekről a legrégibb gesták és Anonymus nemcsak megemlékeznek, hanem merítenek is azokból, és a XIII.-XIV. században sem szllnetelt az énekben, versben vagy prózában elmondott mondák, regék szerzése történeti eseményekről, személyekről, hogy e költészetnek csak egy messzeragyogó gyöngyszemét, Szent László megjelenését Lackfi András seregében megéneklő mondát emlitsem. Tudjuk, hogy Thuróczy is bőségesen merített a XV. századi török harcokról stb. szóló katona énekekből. A XVI. századból igen sok ilyes történeti, tulnyomólag történeti ének maradt fenn, már csak azért ls, mert ezeket a könyvnyomtatás őrizte meg az utókornak. Hogy pedig maga az énekmondás és szerzés mily nagy jelentőségű volt a török járom első századának magyarjai életében, arról két külföldi tanunk van: a magyar történetet író olasz Gian Michele Brutus, és az angol költő és diplomata Sir Philipp Sidney. Előbbi éveket töltött Erdélyben, utóbbi átutazott Magyarországon, mindkettő tehát személyes tapasz talatból besz'L Magyarországon - mondja Sidney - minden lakomán és ilyen összejöveteleken an szokást láttam, hogy őseiknek a vitézségről énekeik vannak, melyekről ez a nagyon katonás nemzet azt gondolja, hogy a derék vitézség legfőbb lángralobbantól. (Defense of poesy 1583. Idézve: Pintér, 1930. II. 313.) Brutus pedig arról számol be

1), hogy a magyarok az ősök dicső tetteiről énekeket készítenek, azokat lant-kísérettel éneklik, s ezen "szabatos Időrendben, mintegy évkönyvszerUen szerkesztett énekeket már gyerekkoruktól kezdve ugy emlékezetben tartják, hogy ezek most legbiztosabb emlékei a magyar múltnak, amióta (a tőrök) felégetve a budai királyi várat, a történeti emlékek (monumenta rerum) nagy részt elpusztultak". Ha e sajátságos hagyomány-rögzítés ének formájában történt ls, és lakomák fűszerezésére szolgált ls, mégis történetírás volt ez, egy nép minden rétegének - ahogy Horváth J. Galeotto tanúságára látja - buzgó igyekezete a mult emlékben tartására. Ugyanaz a hatalmas történeti érzék alkotta ez énekeket, mely a magyar népben nemcsak a keresztény korban a XI. századtól kezdve, hanem már a pogány korban ls észlelhető, s mely nyugat-európai formákban kialakuló tudományos történetírásának egyik fő ösztönzője volt a legelső gestáktól, királyjegyzékektől kezdve. De élhettek prózában ls szóhagyományok történeti eseményekről, melyek a nép naiv képzeletét és kíváncsiságát a legjobban foglalkoztatták. Heltal és Bencédi gyerekes előadása a szent korona elviteléről V. László anyja, Erzsébet királyné által a visegrádi várból, bizonyára e sajátságos eseménynek valami népi elbeszélésére megy vissza: a két kispolgári történetíró nyilván ugyanazon mese egymástól kissé eltérő 118