Szelestei Nagy László: Bél Mátyás kéziratos hagyatékának katalógusa.
Bél Mátyás kéziratos hagyatékáról
109 tünkben csak a függelékben emlékezünk meg. Az alábbiakban a hagyaték sorsát kísérjük figyelemmel. x 1803-ban a Zeitschrift von und für Unger n című folyóiratban^ Tertina Mihály már felhívta a kutatók figyelmét arra, hogy Bél Mátyás hagyatékából értékes kéziratok kerültek Pécelre, Ráday Gedeon gyűjteményébe. Maga Ráday az Erdélyi Kéziratkiadó Társaság körlevelére válaszolva így ír erről: "... amaz nagy hírű 's emlékezetű Bél 'Mátyásnak, mint egy 10 vagy 12 darab érdemes munkái vágynák meg nálam, tulajdon maga keze irásábúl, mellyeket lipsiai Professor Bél Károly halála után való hagyománnyábúi Lipsiai Auction vettem meg, mellyek hihető Attya halála után maradtanak reá."*' Bél Károly András, Bél Mátyás legidősebb fia, 1781-ben halt meg Lipcsében. Könyvtárának árverési katalógusa 1783-ban jelent megÁ Az elárverezett kéziratok között valóbein szerepelnek azok, amelyek a mai napig megvannak a Ráday Gyűjteményben: a De metalli s. a De vini s. a De fluvii s. a De re rustica és a De re vestiari a. Ugyancsak a hagyatékból került Ráday Gedeonhoz Matolai János De vineis et vinis Semproniensibu s és Parschitius Kristóf Magyarországot és Erdélyt leíró kéziran r ta. A hagyaték egyik legszemélyesebb s legértékesebb darabja azonban a szintén Ráday által megvásároltatott leveleskönyv, amely decasokba rendezve 191 levél másolatát, néhol talán fogalmazványát őrizte meg számunkra. Az 1735-1746 közti időszakból származó levelek többségének írója, néhánynak a címzettje maga Bél Mátyás. Ugyanő rendezte decasokba, s belőle több, mint 80 személlyel való kapcsolatára találunk több-kevesebb adatot. Bél Mátyás legtehetségesebb, s atyja nyomdokaiba lépő fia az említett Károly András volt, aki tanulmányai befejezte után végül Lipcsében telepedett le. Őt szánta maga Bél is egyidőben műve folytatójának. A fiú levelezéséből tudunk arról, hogy pl. 1744-ben, mikor Pozsonyba látogatott, atyja több kéz-
