Égető Melinda (szerk.): Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a 17–19. századból.
Bevezető
lyeknek büntetése Hegységet nem illetvén, azoknak birságlásába ne avatkozzanak, hanem közelebb lakozó Nemes Vármegye bírójának bé jelentsék." 10 5 Ugyanezen ek miatt felmentik a nemeseket a kártevőknek Mindszent napkor szokásos kötelező felvallása alól is. Ez Zala megyében régi szokás volt, és a paraszti birtokosokra nézve - bizonyos enyhítéssel ugyan - továbbra is vonatkozott. 11 0 Ettől kezdve a hegytörvények az egyes vétségekre mindig kétféle büntetést állapítottak meg, különbséget téve paraszt és nemes személyek között. Míg paraszti vétkesek esetében előtérbe került a tesü fenyítés, vagyis pálcázás, addig a nemesek esetében ezt - az alkotmány ál tal biztosított kiváltságuk értelmében - mindenkor pénzbírsággal helyettesítették. A paraszti sorban élők pálcázását - ami a korábbiakhoz képest új vonásként jelentkezik a 18. század derekán - igen figyelemre méltóan indokolja az 1769-ben Zala megye által kibocsájtott Articuli Promonthoriales 2. pontja: "Mivel pedig illyetén büntetés gyakran Szegén embert érhetne, és Közönséges terheknek viselésében győngéttetne, annak főllebb irtt Négy forintot 12. pálcza ütés el szenvedésével szabad légyen meg váltani, és egyedül tsak Nemes, vagy értékes Paraszt emberen lehessen Pénzbéli büntetést venni ..." Azt mondhatjuk tehát, hogy a hegybéli helység valóban egy keretbe foglalta a szőlőhegy valamennyi birtokosát, abbém az értelemben, hogy a hegytörvények által szabott rendhez mindnyáj oknak igazodni kellett. S ez a jellemvonás megmaradt fennállásuk egész időtartama alatt. Ez azonban nem jelentette egyúttal azt is, hogy a hegység vagy helység olyan demokratikus intézmény lett volna, ahol a törvény ellen vétőket egyenlőképpen is büntették volna. Egy régebbi időszakban feltételezhető egyenlőség helyett a 17. századtól, sőt egyes helyeken talán már kissé korábban is, a hegybíró szék e egyre inkább paraszt-bírósággá vált. Végül szükséges kitérni a paraszti autemémia szempontjóból talán legfontosabb kérdésre, arra, hegy milyen mértékben gyakorolhattak a helységek döntési jogét a közösség belső 44
