Égető Melinda (szerk.): Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a 17–19. századból.

Bevezető

nekre Imreh István utalt a székely falutörvényekkel kapcsolatban.

3* Ez a mégis reményteljesnek mondható állapot azonban a 17* század közepén már egyre ritkább lehetett. A 17-18. század folyamán már általánosabbnak látszik az az előbbiekben vázolt helyzet, hogy a helységbeliek által benyújtott artikulus-tervezeteket a földesurak tetszésük szerint jóváhagyták, megváltoztatták vagy kiegészítették saját érdekeiket szolgáló pontokkal. Míg egyfelől megállapítható a földesúri beleszólás nagymértékű erősödése, azt is világosan kell látnunk, hogy a hegytörvény írásba foglalt normarendszer, ami gyakran csupán bizonyos elvárásokat rögsít. Ily módon a hegytörvényeknek önmagukban való elemzése nem tájékoztat arról, hogy mennyiben valósultak meg a benne foglaltak a gyakorlatban. Igen valószínű, hogy a helységek lankadatlan küzdelmet folytattak szuverenitásukért az egyre erőteljesebb földesúri fennhatóség ellen. Ez a harc feltehetően eredményesebb volt a kisebb birtokosokkal szemben, mint nagyhatalmú uradalmak földesural ellen. Ez is lehetett az egyik oka annak, hogy a 18. század közepén egyes megyék saját hatáskörükben kívánták rendezni a szőlőhegyek ügyét. Jellemzőnek tekinthető, hogy elsőként 1752-ben - az a Zala megye készítette el a szőlőhegyek törvényeinek 30 pontból álló tervezetét, ahol az erős kis- és középnemesség könnyen keresztül tudta vinni akaratát. A megyei szabályozás bevezetésének tényére Jankó János figyelt fel.

3^ Ő azonban ebből azt a téves következtetést vonta le, hogy e megyehatóság által kiadott hegytörvények képezték a zalai hegyközségek /helységek/ keletkezésének kiinduló pontját. Holott csupán arról volt szó, hogy a szentesítés után elrendelték kihirdetésüket a megye valamennyi promontóriuaán. A későbbiek során Zala megye több alkalommal is /1769, 1772, 1776/ módosította az Articuli Promonthoriales 1753-ban kiadott első változatát. Közülük az 1769-es tartalmazza a leglényegesebb módosításokat. /E kötetben a két utóbbi szabályzat szövegét közöljük a 16. és 17. sorszámok alatt./ 36