Égető Melinda (szerk.): Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a 17–19. századból.
Bevezető
való kötelezettsége mennyiben jelentette egyúttal a közösségen belüli egyenlőséget is, még vissza fogok térni. A helység élén a hegybír ó vagy hegymeste r állt. Mellette az esküdtekbő l vagy esküdtbírákbó l álló tanács. A székely faluközösségek önkormányzatának vizsgálatával kapcsolatban Imreh István a következőképpen fogalmaz: "... az autonómia akkor ép, amikor a vezetőket választják, és a közösség ... a maga tanácskozó testületében határoz ügyes-bajos dolgai felől, szabja meg a rendet és dönt közös javai, együttesen viselt terhei kérdésében.A hegybéli helységek esetében is az autonómia sarkalatos kérdésének kell tekintenünk a vezetők szabad választását, valamint azt, hogy rendelkezik-e a közösség, illetve a választott vezetőség döntési joggal közös ügyeit illetően. A vezetőválasztással kapcsolatban a legkorábbi dunántúli hegytörvény így rendelkezik: "... mikor pedig más hegymestert választanak az urak az hegység tudositsa és úgy magok vagy bizonyos emberek jelen legyenek és úgy választanak hegymestert, szőlőpásztort azonkipen Ezzel szemben az 1795-ös beregszászi hegytörvények első pontja kimondja, hogy: "... szabadosan fog állani az Hegyi Mépnek magának Hegy-Birót és a mellé 6 Hűtősöket választani és akire esik a voxsok Száma az fog lenni a Biro; ki is annak utánna magának kertillőket 67 fog választani." Az eddig megismert 17-18. századi hegytörvények nagyobbik részében viszont csupán az olvasható, hogy " ... az hellység régi rendi és Szokása szerént ..." hegymestert és esküdteket válasszanak. /L. pl. e kötet 8., 9>, 10. számú szövegeit./ Arra nézve azonban általában nincs közvetlen utalás, hogy kötelező volt-e a földesúri jóváhagyás vagy sem? Amíg az utóbbi megfogalmazásból szabad választásra is gondolhatunk, a több más helyen előforduló "hegymester rendeltessék és választassák" fordulat inkább a földesúri kijelölésre enged következtetni, amint ez az 1733-ban kelt /Veszprémhez tartozó/ Csatári hegy artikulusainak 17. pontjából szépen ki is világlik. /L. e kötetben 6. sorszám alatt./ A 26
