Égető Melinda (szerk.): Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a 17–19. századból.

Bevezető

legvalószínűbbnek az látszik, hogy a bíróválasztás szabadsága tekintetében nem volt egységes gyakorlat. Feltehető továbbá az is, hogy nemcsak egyes vidékek, illetve más-más földesuraság hatáskörébe tartozó szőlőhegyek gyakorlatában volt különbség, hanem idők folyamán egyazon helység esetében is változá/ sok következtek be. Úriszéki perekből ugyanis hozhatók példák arra, hogy a földesúr, semmibe véve a helység "régi szokását és rendjét", maga nevezett ki hegymestert. Szép példája olvasható ennek a németújvári uradalomhoz tartozó, 45 csatári /Vas m./ jobbágynak 1613-ban földesurukhoz intézett panaszlevelében: "Mert az mi eleinkis aval eltenek, aual igasagal, akith 68 hegi mesterh tetek sz. Giorgi napián, viselte eztendeigh." Azt mondhatjuk tehát, hogy a bíróválasztás joga a szőlőbirtokosok és a földesurak közötti alku tárgya volt, és a végeredmény a mindenkori erőviszonyoktól függött. A 18. század derekától viszont, amikor egyes megyék saját hatáskörükben kívánták rendezni a szőlőhegyek ügyeit, mér jóval kevesebb lehetőség nyílott a bíróválasztás szabadságának megőrzésére. Zala megye például már az 1753-ban kiadott Articuli Promonthoriales 1. pontjában kimondta, hogy hegybírót csakis a földesúr előzetes jóváhagyása mellett vagy ennek hiányában a tiszttartó jelenlétében választhatnak a helységek. /L. e kötet 16. számú szövegét./ Hamarosan követte ezt Veszprém, Somogy és Fejér vármegye is. Visszatérve a szervezeti felépítés kérdésére, azt mondhatjuk, hogy a hegybíró mellett álló esküdtek tanács

a helységenként elég változó létszámú volt. Az eddig átnézett hegytörvények alapján számuk 4 és 12 között változott. Mégis, a 12 fő tetszik a leggyakoribbnak. Egyes helyeken az esküdtek valamennyien bírói funkciót is betöltöttek, mint az 1653-ban kelt diási és vonyarci artikulusokban olvashatjuk: "... ez tizenhárom esküdt birák törvényesen igazgassák az helséget."

6

1 Másutt viszont, így például Zala megye több szőlőhegyén az esküdteknek csak egy része rendelkezett ítélkezési joggal: "... Hegy Mestert és tizen egy Esküttet válászanak...ugy hogy 27