Égető Melinda (szerk.): Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a 17–19. századból.
Bevezető
Ez a magyarázat a 18-19. századi állapotokat tekintve valóban helytállónak látszik. A földesúri majorsági szőlőbirtokok dominanciájának kialakulása azonban csak a 16. századtól számítható. Felmerül hát a kérdés: milyen irányítás érvényesült az észak-magyarországi szőlőhegyeken a földesúri befolyás nagyfokú kitérjeszkedése előtt? A feudális korból fennmaradt /régebben publikált és újonnan feltárt/ szőlőhegyi szabályzatokat a három kategória szerinti csoportosításban a mellékelt térképlap és a hozzá csatolt adattár szemlélteti. Első pillantásra valóban szembeszökő a földrajzi szóródás: hegyközségek törvényei elsősorban a Dunántúlról, annak is a középső és nyugati részéről maradtak fenn, földesúri rendtartások pedig főként az ország északkeleti részéről. Ez azonban elsősorban a 18. századi adatok alapján mondható el. Ha viszont csupán a 15-17. századi adatokat szemléljük, még kevésbé egyértelmű a helyzet. A két legkorábbi adat ugyanis rendtartás, ós éppen a Dunántúlról maradt fenn. /Vajnor, 1460-1470.k.; Tordas, 1486./ Ezzel szemben az észak-magyarországi részeken két 17. századi szőlőhegyi szabályzatot találunk, mely minden tekintetben kimeríti a "valódi hegyközség" vagyis hegybéli helység artikulusainak fogalmát. Ráadásul ezek korábbiak valamennyi eddig ismert dunántúli helységbeli artikulusoknál: a munkácsi Páli nevű szőlőhegy szabályzata 1625-ben kelt, a szőlősardói hegytörvények pedig egy 1617-es szöveg 1694-ben készített átiratai. Ez utóbbiakkal kapcsolatban további figyelemre méltó tény, hogy szőlősardaiak a szomszédos Szendrő szőlősgazdáitól 52 kérték és vették ót e szabályzatot. Következésképpen ez utóbbiaknak 1617 előttieknek kell lenniök. Ebben még ugyanaz az állapot tükröződik, ami az egykorú és későbbi dunántúli hegybéli helységekre volt jellemző: a hegytörvényeket a földesúr adja ki, illetve hagyja jóvá, de a szőlősgazdák közössége még önállóan működő intézményt alkot, mely maga választja tisztségviselőit, sőt bizonyos szabályalkotó tevékenységet is folytat. Feltételezem, hogy a földesúri majorsági szőlőbirtokok nagymértékű kiterjesztése előtt az ország északkeleti 21
