Égető Melinda (szerk.): Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a 17–19. századból.
Bevezető
A mezővárosokban ás a szabad királyi városokban /a saját határokban fekvő/ szőlőkkel kapcsolatos vagyon- és jogvédelem magának a paraszti vagy polgári közösségnek a kezében, illetve választott önkormányzati szerveinek a kezében volt. Maguk szabályozták a jogi ügyeletek /úgymint: adásvétel, vagyonmegosztás és zálogolási ügyek/ lebonyolításának módját, és szabályokat alkottak, melyek a zavartalan termelést voltak hivatottak biztosítani. E szabályokat statútum aikban rögzítették. Az eddig Ismert legkorábbi ilyen statútumok Pozsony városéi, melyek a 15. századból maradtak fenn.-' 7 A hegymester tisztével foglalkozó rész arról tanúskodik, hogy a szőlőhegyek használatával kapcsolatban már kiforrott szabályok léteztek. A hegymester / Bergmeister / pontosan körülhatárolt feladatköre régi gyakorlatról árulkodik. Hozzátéve azt, hogy a statútumokat a 15. század közepén régebbi rendelkezések alapján állították össze, eredetük a legóvatosabb becslések szerint is a 14* századra nyúlik vissza. A szőlőhegyek túlnyomó része azonban természetszerűleg nem az önkormányzattal rendelkező városok határában feküdt, hanem valamely egyházi vagy világi földesúr birtokához tartozó falu határába esett. Nem tartozott viszont a faluközösségek osztatlan birtokai közé sem /mint pl. tartoztak a rétek, legelők vagy erdők/. Egy-egy szőlőtelepítésre alkalmas földterületet általában a hozzá közelebb vagy távolabb eső, egy vagy több településen élő emberek kisebb-nagyobb csoportja vett bérbe a földesúrtól. Folyamatában szemlélve a dolgot szőlők szabad forgalma következtében - lényegében bárki szerezhetett szőlőbirtokot bármely falu határába eső szőlőhegyen. Ily módon a szőlőbirtokosok jelentős részére nem vonatkozhatott volna a falu paraszti közösségének, illetőleg bírójának döntése. Ebben a helyzetben szükség volt egy olyan intézmény létrehozására, mely illetékes volt mind a szőlőterület, mind pedig a szőlőbirtokos személyek ügyeiben való döntésre. Ez az intézmény nem egyéb, mint maguknak a szőlőbirtokosoknak a te15
