Égető Melinda (szerk.): Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a 17–19. századból.
Bevezető
tozásra való tekintet nélkül összefogta az egyazon szőlőhegyen szőlőt birtokló személyeket. Más szóval ez azt jelenti, hogy e közösségek keletkezésének alapja egy bizonyos földterület használata, mely területből mindnyájan egyénileg birtokolnak egyegy darabot, és ez egyben a közösséghez való tartozás egyetlen kritériuma is. Célszerűnek látszik hát a föld birtoklásának körülményeiből kiindulni. Köztudott, hogy a feudális tulajdonviszonyok közepette a szőlővel beültetett földnek sajátos jogállása volt, mely végső soron a szőlőművelés munkaigényességéből fakadt. Bár a szőlőföldnek is volt feudális tulajdonosa, ezt a jogát csak nagyon korlátozottan érvényesíthette. A jobbágynak, polgárnak vagy nemesnek szőlőtelepítésre átadott földjét sem ő, sem utódai nem vehették vissza, csak abban az esetben, ha nem fizették meg hiánytalanul a földhasználat után járó bért vagy szolgáltatást /hegyvám, kilenced, tized, ajándékok/, vagy a szőlőt műveletlenül hagyták, aminek eredménye végső soron ugyanaz volt. Bgyébként a szőlőbirtokosok és utódaik a szőlőt szabadon adhatták-vehették, utódaikra örökíthették és zálogosíthatták. Ezekbe a kérdésekbe - legalábbis a középkor századalban a földesúrnak semmiféle beleszólása nem volt, illetőleg nem igényelt magának. A szőlőföld feudális tulajdonosa és a szőlőt ültető, illetőleg birtokló parasztok, polgárok és nemesek között lényegét tekintve bérleti jogviszony állt fenn, mely mentes volt a "feudális személyi függés elvé"-től.^ Ezt leginkább az a tény tükrözi, hogy ha egy nemes jogállású személy más nemes feudális tulajdonában levő szőlőhegyén birtokolt szőlőt, azután ugyanolyan terheket kellett viselnie, mint az ugyanott birtokos parasztoknak vagy polgároknak - legalábbis a 16. századtól már biztosan.3 8 A szőlőhegyeknek, illetve a szőlőföldeknek ez a feudális viszonyok között hallatlanul kedvező jogállása igen korán kialakult. Mint történeti folyamat, párhuzamosan haladt a jobbágytelek kiformálódásával, és így ideje a 13-14. századra tehető. 14
