Égető Melinda (szerk.): Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a 17–19. századból.
Bevezető
1. Hegyközsági artikulusoknak vagy törvényeknek azokat a szabályzatokat tekinthetjük, melyekből direkt vagy indirekt módon kiderül, hogy az illető szőlőhegyen birtokos gazdák összessége egy bizonyos közösséget képez, illetve valamennyi szőlőbirtokos kötelező érvénnyel tagja e közösségnek. A közösség évente újraválasztja saját vezető testületét, mely testület meghatározott számú esküd tből áll, élén a hegybíró val vagy hegyme ster rel. Az elöljáróság évente bizonyos számú gyűlést tart, ahol a szőlőkkel kapcsolatos mindennemű kérdésben rendelkeznek. A hegyközségi artikulusok ezen intézménynek mintegy működési alapszabályzatát képezik. E törvények egyes pontjai rendelkeznek a szőlőkkel kapcsolatban előforduló peres ügyek /pl. öröklés, adásvétel, zálogosítás stb./ lebonyolításának módjáról. Előírásokat tartalmaznak az egyéni és közösségi vagyonvédelemre és bizonyos kötelező magatartásformák betartására vonatkozóan is. A hegyközségi artikulusokat - melyeket a szakirodalomban elterjedt álláspont szerint maguk a szőlősgazdák állapítottak meg - földesúri jóváhagyás szentesítette. Ezzel együtt azonban az e szabályzatok alapján működő intézményeknek autonóm közösség-jellege volt. 2. A földesúri rendtartások a szőlőföld feudális tulajdonosának /vagy tulajdonosainak/ kiadmányai, melyekben általában mindazokat a kérdéseket szabályozták, melyek a hegyközségek artikulusaiban szerepeltek. Ezek esetében azonban egyáltalában nincsen önkormányzati szervezet. Létezik ugyan egy vagy több hegybír ó vagy hegymeste r, ők azonban nem a szőlősgazdák közösségének választott elöljárói, hanem egyszerűen fizetett földesúri alkalmazottak, vagy a földesúr fennhatósága alatt működő község /falu vagy város/ bírájának felügyelete alá tartozó tisztviselők. 3. Ezen a ponton a földesúri rendtartások kategóriája érintkezik a városi statútumok kategóriájával. Az önkormányzattal rendelkező mezővárosokban és szabad királyi városokban a szőlőhegyek irányítása ugyanis /valamennyi jogi és rendészeti kérdés/ a városi magisztrátus hatáskörébe tartozott. A heg y11
