Varga Imre: A magyarországi protestáns iskolai színjátszás forrásai és irodalma
Bevezetés
8 A programok nyelve általában a latin, néha kétnyelvű kiadvánnyal is találkozunk, hogy az előadás menetét azok is követni tudják, akik nem értenek latinul. Ritkán a címlapon megtaláljuk a darab forrására való utalást is. A nyomtatott drámaszövegek, programok voltak a legrégibb időtől ismert források, melyek alapul szolgáltak a drámatörténeteknek. Ezeknek a nyomtatásban megjelent kiadásairól szóló tájékoztatások, 1 3 továbbá a kinyomtatott egyház- és iskolatörténeti könyvek és cikkek szolgáltatták forráskiadványunk számos tételét. Sok adatot szedtünk össze az önálló kötetekben, a különböző folyóiratokban, alkalmi kiadványokban megjelent, kéziratokból publikált szövegkiadásokból, az egyes alkotásokkal, szerzőkkel vagy egyéb tárgyba vágó problémakörrel, műfajtörténeti kérdésekkel foglalkozó szakirodalomból. Hasznos adatokat szolgáltattak az önéletrajzukat nyomtatásban megjelentető kortársak, pl. Pilarik, Stephanus (Currus Jehovae mirabilis, 1677.), de Klesch, Dániel prédikáció-gyűjteménye (Donorum Dei bonorum et perfectorum Sacer Septenarius, 1676.) is. Nemkülönben azok az egykorú diárium-, napló-, emlékezet-, önéletrajzírók, akiknek kéziratban maradt munkáit az utókor jelentette meg nyomtatásban a múlt században (Kiss János superintendens emlékezései életéből, 1890., Keczer Ambrus Naplója, 1894.) vagy a század elején (Teutsch Joseph: Kurzgefasste Jahr-Geschichte 1903., id. Buchholtz Georgius: Familienchronik, 1904, Hegyes Andreas: Diarium, 1909, Stamm Johannes: Tagbuch, 1915.), illetőleg legújabban (Kovásznai Sándor önéletírása, 1970.). Hasonlóképpen nyomtatásban megjelent írásokból vettünk át több olyan kortársi tájékoztatást, melynek eredetije elkallódott (Tóthfalusi József losonci diák drámájának előszava), vagy számunkra az eredeti és teljes mű megközelíthetetlen volt, (mint pl. a marosvásárhelyi Fogarasi Sámuel önéletírása, Zeyk János visszaemlékezései stb.). Az egyes tételeknél felsorolt szakirodalom tükrözi, milyen hasznát vettük többek között Ribini Memorabilia)ának (1787-1789), Klein Nachrichtenjének (1789), vagy a Rezik-Matthaeides Gymnasiobgia mártoni példánya szlovák fordításban megjelent kivonatának (1971) és sok más régi és újabb publikációnak. A XVIII. század végi iskolai színjátszásról többször írtak az akkori újságok is. Ezeket a híreket Enyedi Sándor (Az erdélyi magyar színjátszás kezdetei. Bukarest, 1972.), Wellmann Nóra (Színházi hírek 1780-1803. Bp. 1982.) könyvéből vettük át. Csak részben állt módunkban ellenőrizni és kiegészíteni azokat az adatokat, melyeket az iskolatörténetírók és mások írtak ki és tettek közzé több régi magyarországi város számadás-könyveiből (Bártfa, Brassó, Beszterce, Besztercebánya, Kassa, Körmöcbánya, Nagyszeben, Segesvár, Selmecbánya, Sopron), az egyházi levéltárakból. Már az eddig említett, korántsem teljes forrásutalások is érzékeltetik, hogy a protestáns iskolai színjátékok adatait rendkívül sok helyről lehetett csak összeszedni. Még inkább dokumentálják ezt a helyzetet a kézírásos forrásokból merített adatok. A magyarországi protestáns iskolai előadások jegyzékének összeállításához nem álltak rendelkezésünkre olyan egykorú gyűjtemények, mint pl. a jezsuita iskolai színjátszás esetében. Nincsenek História Domusok, ezeket összegező Litterae Annuae vagy a megszerkesztésüket megkönnyítő diáriumok, feljegyzések. A protestáns iskolákban folyó oktató-nevelő munkáról, tanítás- és életrendjéről nem készítettek beszámolókat, jelentéseket. Voltak általános rendelkezések, törvények, melyek többé-kevésbé szabályozták a tanítók és a tanulók kötelességeit. Számos iskolának ismerjük a matriculáját,